Csak én látom így ezt?

27 éves vagyok,volt már több munkahelyem.Most itthon vagyok,mert leépítés miatt elküldtek a cégtől,ahol voltam.

Rájöttem hogy az egyszerű munka ,amit csak a pénzért csinálsz (pl. én qualitys voltam egy autócégnél)egyenlő a rabszolgasággal.Utáltam ott lenni,utáltam hajnalba kelni majd 1 órát utazni,utáltam olyanokkal összezárva lenni akikkel szóba sem állnék ha nem lenne muszáj,eljátszani a barátságos munkatársat,csupa olyan dolgot csinálni ami nem is érdekel csak a pénzért.Szabadnak születik mindenki mégis belekényszerül ebbe a mókuskerékbe hogy a társasalom tagja legyen és meg tudjon élni. 8-12 órát el lenni itthonról és olyan dolgot csinálni ,amit nem akarsz...ezzel csak elpocsékolod az életed.Tudom hogy meg kell élni valamiből,meg tanulni kellett volna stb.,de az az igazság hogy a tanulás sem olyan dolog amit mindenki egyenlően engedhet meg magának. Pl. orvosi vagy jogi egyetemre nagy anyagi támogatás kell ,aki szegénynek születik el is felejtheti...jó tudom ott az ösztöndíj,de és ha nem kapod meg ?,vagy a diákhitelt nem tudod fizetni?...na a lényeg,hogy ez a társadalom az én rétegem arra kényszeríti,hogy a megélhetésért mondjon le a szabadságról és zsákmányoltssa ki magát a cégekkel meg a munkáltatókkal,hogy jobban hízzon a felsőbb réteg...és én ezen vagyok kiakadva.Haverok kinevettek,mikor elmondtam nekik ezt.Nem tudom elképzelni ,hogy tudnak örömmel felkelni hajnali 4-kor és hazaérni 7-re minden nap....annyira fontos nekik a pénz,hogy fel sem fogják miről kell lemondaniuk?Csak én gondolkodom hülyén?