Akik úgy beszélnek a pénzkeresésről és a sikerről, mint valami tuti, garantált recept és csak tanulás meg szorgalom kell, azok mégis hogy gondolják ezt?

Mert nekem ilyen tipikus "miért nem esznek kalácsot" emberek egytől-egyig, akik nem veszik egyáltalán figyelembe vagy alaposan elbagatellizálják a saját hátterüket, a saját életükben lévő számos kisebb (akár legapróbb, de jelentős) és nagyobb segítségeket, támogatásokat, a szerencsefaktort és minden mást.

Aztán a magas lóról köpködnek lefelé, hogy te meg te meg te miért nem vitted valamire...

És mielőtt elmenne más irányba az eszmecsere, NEM azokra a szintén tömegekre értem, akik juthatnának valamire, de elherdálnak akár egy saját lakást vagy évekig, évtizedekig rinyálnak egy szar munkahelyen vagy a saját démonjaikkal szintén egy fél életen át nem küzdenek meg, pedig tálcán kínálkozna egy előléptetés vagy csak annyit kéne belerakni munka mellett egy induló vállalkozásba, amennyit bőven elcigarettáznak vagy elbulikáznak.

Hanem arról, mikor a pénz a legszűkösebb erőforrás, mikor életedben nem kerestél nettó 217 ezernél többet, azt is túlórákkal, mikor nem adod fel, csak már felőrlődsz a sokadik "akár" meg "x idő után" ajánlatokba, amikor kezdetben az álláshirdetés szépnek hangzik, de aztán ugyanazok a klisék és csak az idődet rabolják.