Megváltozott munkakepesseguek dolgozni akarnak vagy csak több lóvét munka nélkül?

Aki valóban megváltozott munkaképességű, ő hidd el, hogy szeretne dolgozni.

Biztos van ellen példa is, de szinte mindennel így van...

Biztos van oka, hogy ezt megkérdezted, jó lenne tudni, hogy mi az...

Talán pontosabb választ tudnák adni.

Így csak kritikának, kötekedésnek tűnik, esetleg felgyülemlett haragnak.

Remélem azért a lényeget érted!

Nem lehet egyértelműem mindenkire ugyan azt mondani! Egy ember sem egyforma.

Ugyanúgy, mint minden más embercsoport, ők sem mind ugyanolyanok. Egy testi adottság szempontjából több közös vonásuk van, de ebből semmilyen személyiségjegyre nem lehet következtetést levonni. Ugyanúgy, ahogy a kékszeműek, balkezesek, vagy akár a jó kézügyességű emberek nem egységesen mind szorgalmasabbak, vagy jobb munkamorálúak a többinél, ugyanígy a megváltozott munkaképességű emberekről sem lehet így egységesen általánosan igaz megállapítást tenni, hogy mind ilyenek, vagy olyanok.

A megváltozott munkaképesség, mint a neve is mutatja, csupán egy élethelyzet, hogy valamilyen behatás miatt megváltozott valakinek a munkaképessége. Általában ez valamilyen egészségkárosodás miatt következik be. Viszonylag könnyű belátni, hogy kezek, lábak, látás, hallás, beszédképesség, egyéb mások számára adott képesség nélkül nehezebb a legtöbb munkakörben elhelyezkedni, ezért egy ilyen hiányosság jelentősen befolyásolja az érintett munkaképességét. Egyre több olyan munkahely van, ahol kimondottan segíteni próbálják a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését, mert pl. egy telefonközpontban dolgozva lényegesen kevésbé meghatározó a munkavégzésben, hogy van-e lábad, mint egy fizikai munkánál. Viszont sajnos messze nem minden munkahely egyformán nyitott és támogató a megváltozott munkaképességűek irányában, még akkor sem, ha egyébként az adott munkakörben nem, vagy alig számítana hátránynak valamilyen fogyatékosság.

Mivel a megváltozott munkaképességűek is ugyanolyan emberek, mint az összes többi, valószínűleg pont ugyanolyan arányban vannak köztük jó fejek, szemetek, korrektek, ügyeskedők és mindenféle másmilyenek is, mint az összes többi ember között.

Aki lusta és ügyeskedő volt a baleset előtt, amiben megváltozott a munkaképessége, az esélyes, hogy utána sem lesz szorgalmasabb. De még ez sem feltétlenül törvényszerű, mert lehet, hogy pont a megváltozó élethelyzet kényszeríti rá, hogy összekapja magát, mert a régi módon már nem tud érvényesülni.

A legtöbb megváltozott munkaképességűnek jóval nagyobb küzdelem a hétköznapi élete is. Gondolj bele, mennyivel nehezebb kezek-lábak nélkül, kerekes székkel élni és az alapvető hétköznapi dolgokat elvégezni is, nemhogy az ügyintézés, munkába járás. De még ha csak a hallásod, vagy a beszédképességed veszíted el, az is jelentősen befolyásolja a mindennapi dolgaidat, hogy mennyire és hogyan tudsz kommunikálni, dolgokat elintézni, hiába van meg minden végtagod és mozgás képességed.

Nem vagyok képben a megváltozott munkaképességűek anyagi támogatásának mértékét illetően, de valahogy kétlem, hogy annyira sok támogatást kapnának, hogy abból kényelmesen el tudnának lenni, akár csak hasonlóan jól, mintha dolgoznának is mellé. Ez csak egy támogatás, kompenzáció a társadalomtól az élet minden területén őket érő hátrányok ellensúlyozására.

Ugyanúgy, ahogy vannak, akik eltengődnek munka nélkül is, mert nekik ennyi is elég, biztosan van olyan megváltozott munkaképességű, aki meg se próbál munkát keresni és csak eltengődik a támogatásból. De valószínűleg nekik az életszínvonaluk ugyanúgy nem olyan szintű, mintha dolgoznának, mint ahogyan más munka nélkülieknek sem. Mellé a fogyatékosságuk miatt még több gondjuk és nehézségük van. Szóval nem biztos, hogy érdemes őket irigyelni, még akkor sem, ha ők maguk választják ezt.