Mi lesz azzal az álláskeresővel, aki folyamatosan állásinterjúra jár, de nem tudja eladni magát, így nem veszik fel sehova?

Önfejlesztés pszichológus és/vagy karriertanácsadó segítségével.

Pályamódosítóként, depressziósan én is hasonló helyzetben vagyok, más utat jelenleg én sem látok.

Számos videót és cikket átnyálaztam a témában, elméletben tudom, hogy mit kellene mondanom, hiába nézek utána az adott cégnek, gyakorlatban mégsem tudom eladni magam soha. Próbálok mosolygós és pozitív benyomást kelteni, nem szidom az előző munkahelyemet, érdeklődő vagyok, mindig több kérdéssel készülök, stb. Ám mindez hiába, lévén az interjúztatók nagyon is jól tudják, hogy mely kínos pontokra kérdezzenek rá, és rendszerint rá is kérdeznek. Na, onnantól általában bukta az interjú, mert képtelen vagyok épkézláb magyarázattal szolgálni arra, hogy miért maradtam egy rossz pozícióban több évig, vagy hogy miért van egy csomó félbehagyott tanulmányom. Teljesen mindegy, hogy mit mondok, őszinte vagyok-e, vagy adok valami diszkrét sablonválaszt, nem tudom őket meggyőzni arról, hogy mellettem tegyék le a voksukat.

Több száz helyre adtam be a nyár folyamán, naponta kapom a visszautasító e-maileket. Ugyan ez idő alatt kb. 20 interjú összejött, többségében indoklás nélkül ghostingoltak utána. Kb. 3-5 helyre felvettek volna, de azok olyanok is voltak. (Értsd értékesítés, biztosító fizetős tanfolyammal, rossz hírnevű fél-fekete bolti eladói meló, az interjú alatt kekeckedő, toxikus beütéső főnök, stb.)

Én pályamódosítóként junior/pályakezdő pozíciókat pályázok, minimálbérért, de még így sem kellek egy normális helyre sem a kaotikus tanulmányi utam/önkeresésem miatt. Pedig a munkámat anno precízen, lelkiismeretesen végeztem, rendre megkaptam másoktól, hogy szorgalmasan dolgozom, a tanulási, fejlődési vágy is maximálisan megvan bennem, de rendszerint el sem tudok odáig, hogy ezt gyakorlatban be tudjam bizonyítani. A korábbi szakmámban nem szívesen dolgoznék, de átmenetileg még azt is megpróbáltam, hátha a tapasztalat miatt lenne esélyem, de még ide sem kellettem, mondván, úgysem maradnék itt sokáig. Az előző munkahelyem is egy átjáróház volt, sokan már az első napon sem jelentek meg, vagy pár hét után felmondtak. Gőzöm sincs, hogy ők mivel tudták meggyőzni az interjúztatókat és nekem miért nem sikerül ugyanez.

Az a baj, hogy ha az ember hozott a múltban pár rossz tanulmányi vagy karrierdöntést és nincsenek kapcsolatai vagy releváns munkatapasztalata, akkor nagyjából annyi esély van tisztességes munkahelyre bekerülnie, mint a lottó ötös megnyerésére.

Úgyhogy, mint említettem, marad a pszichológus és/vagy a személyes karriertanácsadás. Enélkül hosszú hónapokig, vagy akár évekig keresgélhet az ember, ha rendes, (értsd. nem fizikailag és mentálisan kizsákmányoló rabszolga)munkát szeretne.