Sok Pestre költözött 35-40 éves ex egyetemistának hol siklott totálisan félre az élete?

"még mindig fizetéstől-fizetésig élnek"

Ez nem kereset-függő.

Ennek az oka az, hogy nem tanult megfelelő pénzkezelést a szüleitől (ezt kb. kamaszkorban szeded magadra önkéntelenül), és/vagy sok testvér van, tehát nincs lényegi pénzmag egy gyerekre akár megtakarításból, akár dédszülői örökségből.

Valószínű a meglévő vagyont is rosszul kezelik a felmenők, ezért fölösleges fenntartási költségeket fizetnek, míg a meglévő dolgokat nem adaptálják az új élethelyzetekre, nem mozgatják, ezért nélkülöznek, holott vagyoni okuk erre nincs.

És ezt a pénzkezelést örökítik.

Mennyi albérletet fizetnek az ismerőseid szobára, és mennyi rezsit, és mennyi a keresetük?k?

Hány testvérük van, hol van az az ingatlanuk, amiben felnőttek, és az saját tulajdon-e és volt-e benne saját szobájuk?

Nekem az is gyanús még, hogy valamiért nem is áll nekik az első helyen, hogy saját önálló lakóingatlanuk legyen.

Vagy van nekik másutt, csak arról nem tudsz.:)

Megtakarításuk van jelentősebb?

"Egy művelt, értelmiségi családból származó embernél nem az ilyen fika dolgok"

"valami jelentéktelen csicskamunkát végzel"

Ez a szókészlet már a top 300 magyar gimnáziumban is kizárt. Neked max. egy kétéves szakmunkás középiskolád van, de inkább 4 általánosra tippelek.

Egy gimnazista, egyetemista soha életében nem is hallotta azt a szót, hogy csicska, fogalma sincs, mi az.

És ilyen leértékelő dumával egy takarításra nem vennélek fel, nemhogy szellemi munkára, bármilyen diplomád is lenne.

Nagyon fontos ugyanis, hogy jó embereknek adjak csak pénzt. Nem támogatom anyagilag és máshogy se azt a "minőséget", amit itt "megcsillantottál".

És ezt mások is így csinálják.

Nagyon ügyes és okos vagy kérdező, de akkor most mi a kérdés? Ha ennyire jól fut a szekér, akkor miért érdekelnek mások?

A saját példám:

Én 41 éves vagyok. Abban a városban, ahol 18 éves koromig laktam, is volt egyetem, de akkoriban az a szak, ami érdekelt (vegyész) nem volt. Így hát az ELTE-re jelentkeztem, ahova max. pontszámmal fel is vettek. Később jeles diplomával végeztem. Számomra nem volt életcél, hogy Pesten lakjak. Így egyetem után szerettem volna visszaköltözni. Nem érdekelt, hogy vidéken valamivel alacsonyabbak a bérek. Az a +10-20% engem nem motivált, nem szerettem meg Pestet. Vagyis ha valami program van, azok jók, de tartósan nem laktam volna ott.

Csakhogy vidéken (legalábbis azon a környéken) meg nem igazán van vegyipar. Kisebb cégek, laborok vannak. Oda ha nagy ritkán üresedés volt, azért nem vettek fel, mert hiányolták az X éves munkatapasztalatot. Technikusnak is jelentkezteztem, ott pedig azzal utasítottak el sorozatosan, hogy túlképzett vagyok. Közben jött a 2000-es évek végi pénzügyi válság is. Így évek elteltével is esélytelen volt, hogy helyben munkát kapjak. Pesten kerestem állást, ahova azonnal fel is vettek. Egy országos állami cég központi laborjában kezdtem dolgozni. Munka volt bőven, szerettem ott lenne, csak a fizetés volt nagyon alacsony állami cég révén. Mégis eltöltöttem ott közel 8 évet, közben hétvégnte ugyanúgy ingáztam, mint egyetemista koromban. Saját lakásom nekem egyetem alatt is volt, nem kellett bérelnem. Ezt nem adtam el pánikszerűen ahogy végeztem az egyetemen, ezekben az években is ebben laktam. Nem volt egy luxuslakosztály, csak egy külvásrosi panel. Nem tekintettem otthonomnak. De arra hogy hét közben valahol aludjak, nekem megfelelt. Így a kevés fizetésből is tudtam megtakarítani. Az ingázás tömegközlekedéssel egy kínzás volt. Alig több mint 200 km távolság busszal háztól házig 6,5-7 óra(!) alatt volt megtehető. Ez autóval szűk 2,5 óra. Emiatt vettem egy autót, simán megvolt a rávaló. Garázst is béreltem.

Aztán 8 év elteltével sem volt cél, hogy végleg Budapesten telepedjek le. Jelentkezgettem, a szülővárosomban, vagy legalább a megyében néha megjelenő állásokra, de 90%-ban válaszra sem méltattak. Végül úgy kerestek meg a helyi egyetemtől, egy korábban más céghez beadott önéletrejzom alapján. Elvállaltam. Jelenleg is itt dolgozom. Pestre egyáltalán nem vágyom vissza.

A helyi egyetemen egyszerű alkalmazott vagyok. Nem vagyok felsővezető, nem osztanak itt sem milliós fizetéseket. Meggazdagodni ebből sem fogok. Egy pesti gyógyszergyárban vezető analitikusként biztos, hogy többet lehetne keresni. Ennek ellenére nem szoktam panaszkodni. Megélek. Nem tudok luxusra költeni, de amire kell, arra össze tudom spórolni a rávalót. Hitelem nincs, házam, autóm, nyolc számjegyű vésztartalékom a bankban van.

Ha netán valamiért ez a munkám megszűnne, helyben biztos hogy nem kapnék mást. Akkor megint, sokadszorra is vissza kellene költöznöm Pestre. A jelenlegi életszínvonalamat szerintem ott is meg tudnám tartani, nem hiszem, hogy nyomorognom kellene, mint ahogy a kérdsedben lefested.

És kérdező hány olyan ember van aki érettségivel minimum bérért robotol egy gyárban?

Én meg pont az ellenkezője vagyok a leírásodnak és akkor most mi van?

Ennek kb semmi értelme nincsen, mindenki lehet sikeres, mindenki kereshet sokat, a kérdés az hogy mekkora az esélyed rá. Ha kicsit körbenézel a világban akkor rájönnél hogy a legtöbb érettségit végzett szakma nélkülinek még a nettó 500 ezer is álomfizetés, addig egy releváns diplomával vagy egy jó szakmával kb ez a kezdőfizetésed.

#13, nem az vagyok, akinek válaszoltál. De most kíváncsiságból megnéztem: a 2024-es rangsorban országos szinten 65. gimnáziumba jártam. Ráadásul egyházi iskola volt. Mégis használok olyan szavakat mint "fika", "csicska". Sőt, kapaszkodj meg, káromkodni is szoktam. Ismerek olyan habiitált akadémiai nagydoktort, aki szűk körben mások előtt is úgy káromkodik, mint egy kocsis.

Szóval nem akarom védeni a vitátokban akinek címezted a dolgot, de szerintem az iskolai végzettség és a szóhasználat között nincs feltétlenül ilyen direkt összefüggés.

Az esetleg felmerült benned, hogy más emberek nem feltétlenül ugyanazokban a dolgokban látják a sikert, mint te?

34 éves vagyok. Egyetem után több évig éltem egyedül egy kb. 400 ezer fős külföldi városban, ahol senkit nem ismertem. Tűrhetőek voltak az albérletárak, úgyhogy ha nem is milliókat, de valamennyit tudtam félretenni. Tudtam járni nyaralni, ha valami megtetszett, meg tudtam venni a megtakarításomból, nem kellett gyűjtögetnem rá. Azt leszámítva, hogy nem saját lakásban éltem és nem volt autóm (pénzem éppen lett volna rá, de 100% home office, jó helyen lévő albi és jól szervezett tömegközlekedés mellett nem használtam volna ki annyira, hogy megérje fenntartani, csak azért meg nem akartam, hogy fel tudjak vágni vele, hogy nekem telik autóra is), olyan életem volt, ami a te szemedben valószínűleg nem esett volna bele a "félresiklott" kategóriába. Viszont nem éreztem így jól magam, messze voltak a barátaim is, a családom is, és hosszú távon nyomasztó volt egyedül élni. Tavaly visszajöttem Magyarországra és a két legjobb barátommal bérelünk együtt lakást Pesten. Egyébként is nagyon szeretem Pestet, szép emlékek kötnek a városhoz az egyetemi éveimből, és még jobb, hogy így olyan emberek közelében élhetek, akiket szeretek. Igaz, hogy itt kevesebbet ér a fizetésem és így félretenni is nehezebben tudok, de sokkal boldogabb vagyok, mint néhány évvel ezelőtt. Ja, és tudom, hogy sokaknak valamiért az is böki a csőrét, ha egy vadidegen ember se párkapcsolatot, se gyereket nem akar, de én nem akarok egyiket se, ez van, lehet háborogni :D Egyetlen életem van, és úgy vagyok vele, hogy inkább tartsanak random NPC-k a neten félresiklott életűnek, mint hogy úgy éljek, ahogy a különféle társadalmi normák előírják, és közben sz@rul érezzem magam.