Van más is aki nem tud évek óta munkát találni?

Így már értem, valószínűleg nem az önéletrajzoddal van a baj, hanem azzal, hogy 29 évesen még nem volt munkahelyed, csak diákmunkáztál. Még ha később is kezdted el az egyetemet, nem 18-19 évesen, itt azért hosszú évek estek ki. Vagy sokat csúsztál az egyetemen, vagy az egyetem előtt volt sok üres év, ezt nem tudom, de így nem lesz könnyű. Viszont, ha az első helyedet megtalálod, utána pár éven belül már lesz tapasztalatod és könnyebb lesz.

Én a helyedben vagy az ázsiai nyelvekkel próbálnék elhelyezkedni (mert abban van potenciál, és kisebb is a verseny, mert kevesen tudnak ezeken a nyelveken), akár az országban bárhol, ahol van pl. ázsiai gyár, vagy letagadnám a diplomámat, és ha kell, beírnék a hiányzó évekre valami egyszerűbb munkát.

Ha 10-ből egyre behívnak, az elég jó arány. Ha valóban el is olvasták az önéletrajzod, akkor kb. 50 %, hogy téged választanak. Tehát olyan 4-5 interjúból azért sikerülnie kéne. Nem érzed, hogy mit rontasz el?

Ha ingáznál, azt ne mondd, mert nem szeretik.

Ha van valami végzettséged, ami nem releváns a pozihoz, tagadd le.

Amúgy nyilván ha megnézi egy HR-es, hogy beszélsz 3 nyelvet, és mondjuk bolti eladónak jelentkezel, egyből arra fog gondolni, hogy te nem leszel náluk elégedett, és az első adandó alkalommal lelépsz.

Ezért csak az adott pozihoz illő tudást, végzettséget szabad beírni.

szia, pár napja láttam valahol, hogy reptéri munkára keresnek kínai nyelvtudással rendelkezőket.

Amúgy nem gondolkoztál azon, hogy nyelvi órákat tartasz? Akár kínaiaknak magyar nyelvet, magyaroknak kínait vagy a másik ázsiait.

Nem igazán lehet megbántás és megbántódás nélkül valóban válaszolni egy ilyen kérdésre. Ha empátia felől közelítünk, szerintem senki nem vitatja, hogy kérdező szar helyzetben van, valószínűleg mindenki rosszul érezné magát, ha ilyen szituba dobnák be. De mit segít az empátia a konkrét problémán? Erre a terápia az alkalmas közeg, itt kérdésekre lehet jó és rossz válaszokat kapni.

Tehát ezen a fórumon marad valid témának az, hogy 1. mi lehet a probléma, 2. mit lehet vele kezdeni. Ez sorrend, nem igazán lehet szembenézés nélkül továbblépni. Úgy tűnik, hogy kérdező az elutasításon nem jut túl, amikor arról van szó, hogyan értelmezi a világ a soha munkát meg nem érintő 29 éves tehetséget. Itt nem pusztán arról van szó, hogy a tehetsége még nem bizonyított munkakörnyezetben, arról is, hogy iszonyú sokáig ennek nem is érezte szükségét. Most mondhatjuk, hogy csak 2 (? asszem, nem keresem vissza) éve végzett az egyetemmel, de mi akadálya az egyetem melletti munkavállalásnak? A motiváció hiánya? A legalapvetőbb tehetség (alkalmasság) hiánya? Egyik se jó ajánlólevél.

Nem lehet elkerülni, hogy bármit is _mond_ a kérdező a képességeiről, elkötelezettségéről és motivációjáról, tettekben, eredményekben nem tudja bemutatni ennek nyomát sem. Ez 29 évesen már természetellenes. Ha ezt kérdező megérti, lehet, hogy igaztalannak tartja és eszébe jut 10 cáfolat, hogy de ezt, meg ezt, meg ezt... elértem, ami az önmagam csiszolgatásán, kényeztetésén túlmutat, nagyobb érdekkör számára hasznos volt, mint az egy ember, aki én-én-én (vagy mondjuk közvetlen családtagom) vagyok, hogy tudok csapatban és csapatért dolgozni és elérni ezzel valamit. Ha így van, akkor EZT kell beírni az életrajzba, és az interjún is erről érdemes beszélni. Ha meg tééényleg, de tényleg semmi nincs, akkor bármilyen fájdalmas is, meg kellene érteni ennek a nagy semminek a jelentőségét, mert minden emberben megszólít valamit, jobbára nem azt, de jó lenne egy ilyen a csapatomban.

Lehet minősíteni, hogy egy troll vagyok, meg negatív, de a legnagyobb jóindulattal is, ha kérdezőnek ezt a "zéró dologgal foglalkoztam magamon kívül" képet nem sikerül átfordítani, rettenetesek maradnak az esélyek.

Az valóban nem jó ajánlólevél, hogy 29 évesen még soha nem dolgoztál. Hogy egyetem mellett nem dolgozik valaki, szerintem az nem akkora gond. Motiváció hiánya? Lehet. Én sem dolgoztam. Szobatársam igen, hajnal 5-kor kelt, körbehordta az újságot, 8-ra ment órára, elaludt, nem tudott tanulni. Aki nem szorul rá, minek? Nekem a szüleim finanszírozták a tanulmányaimat, apám meg is mondta, hogy más dolgom nincs, mint tanulni. Bár, hogy miért tartott ennyi ideig az más kérdés. Én 23 évesen végeztem, utána gyakorlatilag 2 hónap alatt el is tudtam helyezkedni. Bölcsész diplomával.

Látatlanban elég nehéz megmondani, hogy miért nem vesznek fel. Ha már hívtak interjúra, ott mehetett félre valami.

De ezt mi így nem tudjuk megmondani.

Én is ültem bent pár interjún, és némelyik ember rémes, hogy hogyan viselkedett. "Nem tudom, nem emlékszem, nem érdekel", ilyen válaszokat adtak. Volt, amelyiktől nem tudtunk kérdezni, mert az első mondat után átvette a vezetést, volt amelyik végig a cipőjét nézte az interjú alatt. Volt amelyik kiosztotta a vezetőt, hogy ostoba kérdéseket tesz fel. Na meg, ha felteszik azt a kérdést, hogy van-e kérdése, akkor ne az legyen az egyetlen kérdés, hogy mennyi a fizetés. Inkább a munkával kapcsolatban kell érdeklődést mutatni.