Van más is aki nem tud évek óta munkát találni?

"Nyelvész diplomám van és három nyelven beszélek, köztük van az angol, meg kettő ázsiai."

A nyelveken kívül esetleg értesz is valamihez vagy teljesen 0 piacképes tudással rendelkezel?

Nekem az is furcsa, hogy valaki évekig csak várja a csodát de azalatt semmit nem tesz annak érdekében, hogy piacképesebb legyen a munkaerőpiacon... (önképzés, technikai skillek fejlesztése, certifikációk elvégzése, open-source projektekben részvétel...)

Ilyen hozzáállással sok jóra ne számíts, várd továbbra is a sültgalambot, hátha 5 év múlva valaki alkalmaz minimálbérért.

Hozzáteszem én max 3 hetet voltam munkanélküli, akkor is csak azért mert versenyeztettem az ajánlatokat, hogy kinek magasabb a counter-offerje.

HR-en dolgozok, nekem az a tapasztalatom, hogy sokan nulla szakmai tapasztalattal pusztán azért, mert ilyen-olyan diplomát szereztek irreálisan magas fizetést szeretnének kapni. Nem egyszer volt már az is, hogy arra hivatkozva, hogy mennyi a KSH szerinti átlag kereset 10-20 de akár több százalékkal magasabb bért kértek. Ez egyszerűen nem reális.

Sokszor mivel nincsen munkatapasztalat a hátuk mögött a fiatalok egyszerűen nem tudják hova tenni pénzügyi szempontból magukat. Egy fokkal jobb, ha van valakinek diákmunka tapasztalata.

A másik meg az, hogy a legtöbb pozícióba nem akarnak olyat felvenni, aki soha nem dolgozott még sehol. Az is sokat mutat valakiről, ha évekkel ezelőtt megszerzett diploma óta nem volt semmi, amit munkaként fel tudna mutatni. Pályakezdőknél mi sokszor nem is azt nézzük, hogy milyen releváns tudással rendelkezik, hanem azt, hogy egyáltalán tudott-e egyáltalán kezdeni valamit az életével az iskolán kívül.

Valóban furcsa sztori.

Ha árufeltöltőnek, vagy valami fizikai munkára jelentkezel, akkor ne írd be a diplomát, mert nem fognak felvenni.

Az iskolai időszakra meg írj be valami nyári munkát, hogy lássák, hogy nem csak lábat lógattál.

"De kezdem megbánni, hogy megpróbáltam magyaroktól segítséget kérni, sejthettem volna hogy csak a szardobálás fog menni 0 empátiával."

Pedig teljesen jó válaszok születtek, nem tudom mégis mit vártál, hogy valaki elmondja a Szent Grál titkát neked itt aztán holnaptól tolongani fognak utánad a cégek jobbnál jobb ajánlatokkal....

A nyers valóság az hogy egy teljesen értéktelen végzettséged van amivel a lőtéri kutyának sem kellesz, így 2 opció áll előtted:

-Vagy elvégzel valami éppértelmű egyetemi szakot amivel el tudsz helyezkedni (pl: orvosi, villamosmérnök stb...) vagy piacképes szakmát (pl: burkoló, klímaszerelő stb...)

-vagy leadsz az igényeidből és beálls6z 3 műszakban robotolni a szalag mellé vagy 40 fokban lapátolni a szurkot útfelújításon vagy kimész külföldre a hűtőházba 14 órázni.

Egyébiránt nem tudom milyen empátiát vársz bármikor, mikor már az egyetemi képzés során feleszmélhettél volna hogy számegyenesen 0 lesz a diplomád értéke és a wc papír funkción kívül másre nem lesz használható. Neked tartott ez több évig mire felnyílt a szemed addig pedig ültél a babérjaidon mint valami világtalan. Te magad vagy felelős a kialakult helyzetért, az ilyeneken nincs mit sajnálni.

Együttérzek veled, kérdező.

Sok szempontból én is hasonló cipőben járok, annyi különbséggel, hogy nekem csak BA abszolutóriumom van (szintén nyelvszak), illetve egyetem után én el tudtam helyezkedni áruházi dolgozóként, ami nem volt túl nívós hely, de legalább fizetett.

Pár hónapja én is felmondtam, és kb. másfél hónapja keresek állást, de semmi. Az önéletrajzom elvileg rendben van (több soron át lett nézve, szerkesztve), átlagosan minden 8-10.helyről kapok telefonos megkeresést/interjúmeghívást. Egy helyre fel is vettek volna, azt végül én magam mondtam vissza, mert utánajártam az adott cégnek, és szörnyű híre volt, így nem mertem odamenni.

Én mondjuk bolti eladói és belépő szintű irodai állásokat célzok meg, előbbiből lényegesen nagyobb visszahívási aránnyal, utóbbi szegmensből csak 1-2 helyre hívtak be idáig, pedig összesen már vagy 100 helyre beküldtem az önéletrajzomat. Megyeszékhelyen lakom, itt keresek állásokat, illetve Budapesten. A saját városomból többnyire vissza sem hívnak, budapesti állásoknál lényegesen kedvezőbb ez az arány. Hangsúlyozom, mindkét település esetén ugyanolyan kaliberű munkákról van szó.

Én azt tapasztalom, hogy bolti eladónak többnyire felvennének, legalábbis a fővárosba (bár egy-egy üzletlánctól innen is kapok instant visszautasító e-maileket, khm- Lidl -khm), de mivel ingáznék (próbaidő alatt mindenképp), ezért végül mégis mást választanak. Persze az is benne lehet a dologban, hogy diplomaletagadás ide vagy oda, egy tapasztalt HR-s kiszűri, hogy az első adandó alkalommal dobbantanánk egy kevésbé nívós állásról, ezért nem vesz fel. Bolti eladónak sok helyen már nyelvtudással, szoftverhasználati skillekkel is túlképzettnek minősítenek, a gyári munkákról, takarításról nem is beszélve. Ide tényleg le kell “butítania” az embernek mind saját magát, mind pedig az önéletrajzát, hogy legyen némi esélye. Továbbképzési, tanulmányi terveket, folyamatban lévő tanulmányokat itt említeni is kár, mert a legtöbb ilyen helyre sajnos rabszolgákat keresnek, akik nem akarnak se kitörni, se fejlődni. Pár helyről, ahonnan kaptam visszajelzést, megemlítették, hogy a folyamatban lévő tanulmányok kizáró oknak számítanak. Pedig ez részmunkaidős állás volt.

Ez a munkáltatói attitűd akár bizonyos irodai munkákra is vonatkozhat, bár talán valamivel kevésbé jellemző.

Irodai pozíciókhoz sajnos nekem sincs jó tanácsom. Szerintem itt is legalább annyira számít, hogy hogyan tudod előadni magad, mint a konkrét képességeid, ha nem jobban, a kapcsolatokról nem is beszélve.

Mindenesetre én próbálom magam tovább képezni, pszichológushoz járni az önbizalmam, önismeretem fejlesztéséhez, illetve önfejlesztő, önmenedzselésről szóló tartalmakat olvasni.

Sok olyan ember van, akinek nincs vagy alig van tárgyi tudása, vagy éppen szakirányú tapasztalata, mégis, el tudja magát adni, képes bárkit bármiről meggyőzni, bárkinek a bizalmát, szimpátiáját elnyerni. Többen közülük akár kifejezetten rossz tanulók is voltak, sosem jártak egyetemre, mégis sikeresek lettek ezen képességüknek és a (látszólagos) magabiztosságuknak köszönhetően.

Egyre inkább azt látom, hogy lehet az embernek bármennyi diplomája, szerteágazó (nyelv)tudása, mindez mit sem ér, ha nem tűnik kívülről megnyerőnek, magabiztosnak nem tud lyukat beszélni mások hasába. Erre tökéletes példa, hogy a legtöbb álláskereső, diplomák, korábbi tapasztalatok mennyiségétől és minőségétől függetlenül szenved a munkaerőpiacon. Pályakezdőként sokan IT, pénzügy-gazdasági, jogi vagy épp mérnöki állással is hónapokig keresnek, mire találnak valamit. Akik azt mondják, hogy sikerült nekik 1-3 hét alatt elhelyezkedni, azok vagy a kapcsolataik révén jutottak álláshoz, vagy a fenti személyiségtípusba tartoznak, vagy szimplán csak szerencséjük volt.

Mindenesetre nem okvetlenül kell ilyen emberré válni, sokszor elég ennek látszatát kelteni egy-egy állásinterjú erejéig.

Én egyenes embernek tartom magam, ez határozottan hátrányomra vált álláskeresésnél.

A személyes szimpátián túl nehezítő tényező a nyári időszak (a folyamatos szabadságolások miatt döcögősen megy a kiválasztási folyamat), illetve más egyéb, sokszor rajtunk kívülálló tényezők, lásd. kor vagy nemi alapú diszkrimináció.

Harmincas/harminc körüli nőként külön szívás mostanság, mert simán gondolhatják, hogy bármikor leléphetsz szülni és simán megeshet, hogy valakit pusztán ezért nem vesznek fel. Nem érdekli őket, hogy te egyáltalán akarsz nem akarsz gyereket, vagy hogy párkapcsolatod sincs, élből diszkriminálnak.

A huszonévesek ilyen szempontból kevésbé veszélyeztetettek, ugyanis sok huszonéves még karriert épít, egyetemre jár, stb., ezért általánosságban kitolódott a gyermekvállalási időszak a harmincas évekre. A negyvenesek megint csak előnyben vannak, ugyanis negyven felett már lényegesen kevesebben vállalnak babát.

Úgyhogy én azt tudom javasolni, kérdező, hogy te se add fel. Ha anyagi lehetőségeid engedik, keress fel mentálhigiénés szakembereket, tanácsadókat, olvass önfejlesztési könyveket. Illetve augusztus-szeptembertől elvileg javul majd valamicskét a munkaerőpiaci helyzet.

Ezen felül a munkaügyi központnál érdemes érdeklődni, hogy esetedben igénybe lehet-e venni a képzési támogatást:

[link]