Az átlag (kis)vállalkozó miért van annyira oda magától itthon?

Úgy, hogy, amit szerinted egy középvezető hoz fele munkával arra neki nincs képessége, nem is volt, nem is lehetett volna. Mármint mentálisan, tudás, tanulás, kitartás, képességek stb.

A bérekkel azért te is túlzol, de ő is a saját szintjéhez méri. Egy kőműves, tisztelet a kivételnek, a képességeivel lehetne max. csoportvezető 4 műszakban egy gyárban a mostani bevétele 50-60%-áért és nem mondhatná el azokat a dolgokat, amik értékessé teszik neki a vállalkozását. Látszólag, hangsúlyozottan látszólag a maga ura, akkor jön megy, amikor akar, annyit dolgozik, amennyit akar, valamiféle alkupozícióban van, van egy szaktudása, ami értékessé teszi emberileg is az ügyfelének stb stb.

De szerintem ezeket te is tudtad már.

Nyilván van ilyen kisvállalkozó is. Alkalmazottként is pont ugyanilyen kínosan viselkedik az ilyen ember, szóval nem a vállalkozóságtól van. Tök felesleges általánosítani.

Nem tudom, hány éves vagy, de ha Magyarországon észrevehető nyugdíjra számítasz a járulékfizetésért cserébe, várhatóan csalódni fogsz.

Lesz különbség. Egyikből se lehet majd méltó életet élni, ahogy jelenleg is csak papírvékony nyugdíjas rétegnek lehet. Ergo az öngondoskodás szerepe egyre nő.

Természetesen ettől független, hogy aki pl. a drágább autójával flexel, nem a vállalkozói státusza miatt vérciki, hanem saját jogon. :)

Én szellemi szakmában voltam egyéni vállalkozó évekig, pont az volt a fő érvem mellette, hogy csak kicsit keresek jobban, mintha alkalmazott lennék, de feleannyit dolgozom. Szóval nálam pl. nagyon nem játszott ez a heti 80 óra munka, no szabi, no szabadidő, rohanás (home officeban nyomtam).

Tudom, adódik a kérdés, hogy akkor miért hagytam abba. Engem is érintett a kata-cirkusz, mert cégeknek számláztam, így ugyanazért a bevételért még áremelés mellett is többet kellett melózni. Még mindig nem dolgoztam heti 40 órát, de ez már olyan arányú ügyfelezéssel járt, ami átlépte az ingerküszöbömet, mert utálok emberekkel szüttyögni. Így egyre macerásabbnak és nyűgösebbnek éltem meg annak ellenére, hogy óraszámban nem dolgoztam sokat, úgyhogy amikor szembejött egy jó lehetőség alkalmazottként, éltem vele. Ugyanúgy home office, kb ugyanannyi pénz, most se dolgozom le a 40 órát, de nincs ügyfelezéssel járó stressz.