Miért nyavalyognak az emberek, hogy szar a fizetés Magyarországon?

Te hol élsz, kérdező, Pesten? Tudod, azon kívül is létezik az orshág.

Én debreceni vagyok, 5 ezerért, mossa, vágja, szárítja a hajam a fodrászom, és nem otthon, hanem rendes szalonban, és ezzel elmegy egy órája, milyen 10 ezres órabér? A férjem fodrásza meg ki is ment külföldre, mert egyszerűen nem volt már elég kuncsftja, hogy fenntartsa a helyét a szalonban, pesig jól vágott és korrekt áron.

Ja, amúgy meg minden harmadik nő ismerősöm megcsinál ilyen pillás, műkörmös, stv. képzést, de kb. senki nem jut el oda, hogy komolyan foglalkozzon vele, pont azért, mert mindenki csinálja, nincs annyi vendég.

Kérdező te igen el vagy tájolva. A legtöbb általad felsorolt szakmához vállalkozást kell indítani. Jól hangzik az ilyen kereset, de nem mindenki tud menedzselni egy vállalkozást. Ahhoz, hogy fodrász legyél, egyrészt kell affinitás, tehát alapból érdekeljen a dolog. Másrészt ehhez kell végzettség, szakma. Kell hozzá egy csomó felszerelés, egy üzlethelység (ez rohadtul nem olcsó) és ügyfélkör.

Ugyanez igaz egy kőműves, vagy bármilyen szakmát gyakorló embernél. Kőművesként is kell egy autó, lehetőleg valami furgon, kellenek eszközök, kellenek segítő emberek (segédmunkások), kell ügyfélkör és tapasztalat. Ráadásul kemény meló, nem mindenki akar gürcölni, hajolgatni 50kg-os zsákokat cipelni, vakolni, betonozni napi 10-12 órában a hét kvázi minden napján. Szívni a port, lépcsőzni, állandóan úton lenni, koszosan, büdösen, izzadtan.

Raádsul a festő és minden ilyen kétkezi munka ahogy a nevéből is látszik KÉZügyességet feltételez. Nem mindenkinek van ez meg.

Mozdonyvezetőnek sem alkalms mindenki. Rengeteg vizsga és folyamatos vizsgázások, kemény követelmények stb. Anno én néztem a villamosvezetői tanfolyamot, hát elég komoly feltételek voltak. Ugyanez igaz a villanyszerelőkre is. Nemm indenki képes, vagy akarja ezeket a dolgokat megtanulni.

Az a baj te már alapból abból indulsz ki hogy valaki sikeres és mennyi pénzt haza tud vinni ilyen szakmákkal. Csak azt a többi sok ezer, tízezer embert nem látod akiknek pedig becsődölt vagy alapból el sem indult az ilyen jellegű vállalkozása.

Nem minden akarja minden idejét beleölni az életnek egy adott, jelen esetben a "munka" területébe.

Én is úgy vagyok, hogy reggel bemegyek a gyárba (jórészt irodán vagyok, de üzembe is mennem kell), napi 8 órát letudom és utána nem érdekel az egész. Megkapom a fizetést minden hónapban, nem kell foglalkoznom az adózással, nincs szükségem alkalmazottakra, nem kell autót sem fenntartanom, nem kellenek eszközök sem a munkámhoz, nem kell stresszelnem, hogy lesz-e elég megrendelés, hogy lesz-e elég ügyfél stb. Nem fogok 40 évesen lerobbanni mint a legtöbb kétkezi munkás, akár vállalkozó, akár nem. Persze ha ráérek szívesen elmegyek én is maszekolni, segíteni itt-ott. Értek én is sok mindenhez, tudok vakolni, falazni, járólapozni, festeni, glettelni, parkettázni stb. De hogy ebből kelljen 100%-ban megélnem, azt biztos nem vállalnám. Van egy laza faßlengetős melóm, fixen kapok érte havonta lóvét, emelett pedig azt csinálok amit akarok. Sokan így vannak ezzel elhiheted.

Azt hagyod figyelmen kí üvül, hogy ezek MOST hiányszakmák. De ha most a javaslatodra mindenki tódulna ezekbe a szakmákba, akkor 5-10 év múlva velük lenne tele a piac és ők nem keresnének lópikulát sem.

Én a tenni akarásban (liflong learning) látom a megoldást. Alkalmazkodni a piachoz, mindig abba az irányba menni, ami tetszik, de azért meg is lehet belőle élni. Így egy életben több szakmában is próbára teheti magát az ember, nem kell 45 évig ugyanabban dolgozni és lerobbanni.

Egyébként egyetértek a 29-essel. Mi pl. mérnökök vagyunk a férjemmel, két teljesen különböző területen. Volt/van mindkettőnkében óriási hiányterület, amire jó lenne vállalkozást építeni, de mi végül mindig úgy döntöttünk, hogy hiányzik a fenének. Alkalmazottként is jól megélünk, délután 4-kor elhajítunk mindent és miénk a délután, illetve a családé. Ha túlóra van, azt tisztességesen kifizetik. Ha most elkezdünk vállalkozást építeni, az biztos, hogy évekig elviszi minden szabadidőnket és sokszor az idegrendszerünket is próbára tenné. Évek múltán is nehéz kivonódni, másnak átadni kvázi a saját vállalkozásod irányítását és bízni... A megrendelések lehetnek totál hektikusak, akár hónapokig semmi, utána meg egyszerre annyi, hogy azt sem tudod mi alapján priorizálj. Nagyon sok válallkozó van a látókörünkben és egyik sem a felhőtlen szabadságáról "panaszkodik". :) Építőipari oldalon kb. nincs olyan vállalkozó ismerős aki 45 éves korára ne lett volna túl egy szívinfarktuson, embólián, vagy szélutésen. A legtöbben elváltak, vagy válnak éppen. Pénz az van dögivel a legtöbb helyen, ez tény. Kérdés, hogy megéri-e. :)