Leghosszabb út amit megtettél munkáért?

#10! Fel órája itt ülök, és neked hála elgondolkodtam az életemen.

Igazán tiszteletre méltó amit tettél. És KÖSZÖNÖM (igen, így nagybetűvel) hogy így ismeretlenül is felnyitottad a szemem. Sokat segítettél ezzel a pár mondattal.

#10 Ez kicsit úgy hangzott, mint az a bizonyos L'art pour L'art jelenet: https://www.youtube.com/watch?v=VqyLZfZHbgU

Én 41 vagyok, benne voltam én is abban a korszakban, de azért ennyire nem volt rossz. 20 éves korom óta dolgozok, mert az egyetemet elkezdtem, de nem ment (sokkal később, meló mellett, levelezőn csináltam meg végül), mégis el tudtam menni dolgozni egy sima érettségivel és nem minimálbért kaptam. Ráadásul ez nem Budapest, hanem a keleti országrész és 15km-re jártam melózni. Szóval azért nem ez volt az általános. Nem volt olyan könnyű munkát kapni, de azért ez, hogy évekig ilyen vacak melóra, ilyen messzire kelljen bejárni nem volt általános.

10-es vagyok, örülök, hogy te nem így élted meg Kelet-Magyarországon.

Ma is minden jobb az országunknak abban a régiójában?

Most is stabil megélhetésed, jó és sokrétű munkalehetőséget van?

Diplomás pályakezdőként én igen, úgy éltem meg azt a korszakot, ahogy leírtam. Igen, tudom, akkor is voltak jómódúak, de a mostani átlagos életszínvonalhoz képest akkor talán szélesebb réteg volt szerényebb helyzetben anyagiakban, munkával stb… és mint mondtam:

- munka mellett LEVELEZŐN egyetemre jártam- a vonaton tanultam- szegény családból jövök, nem tudtam megengedni magamnak, hogy csak tanuljak… megélni nekem kellett

- diákbérlettel tudtam bejárni dolgozni

- igen, “vacak” meló volt, mert ezek szerint nálad sokkal rosszabbul kerestem (örülj neki) de tudod nekem ez kellett ahhoz, hogy tudjak tanulni (és ha jól és pontosan emlékszel, bár talán nem voltuk az egyetemen sem évfolyamtársak!) volt talán 1,5 év, én pont beleestem, amikor kivétel nélkül mindenkinek kellett tandíjat fizetni állami képzésben is, 5.00 átlaggal is…nem volt egetverő valószínűleg, de nekem igen… szóval dolgoztam és tanultam és a szakmámban dolgoztam, szereztem gyakorlatot- ennek meg ez volt az ára.

Budapest II. kerületében nyilván a munkáltatóm is olyan szakmai hátteret tudott adni, ami talán egy hangyabajusszal meghaladta egy átlagos kelet-magyarországi kistelepülés átlagos mikrovállalkozását… nos én a jövőmért vállaltam ezt a szerinted lenézett “sz..rt”…

Nézd, nekem megérte és nagyon kíváncsi lennék, hogy így 25+ év távlatából a mostani körülményeikre is igaz lehet az, hogy “jajj nagyon nem volt ilyen rossz”- én adtam az életemből 2,5 évet kemény melóra, tanulásra (ennél többet is)- mára ennek beérett a gyümölcse… de kérlek ne meséld már be nekem, hogy ha nem taposom végig csóró kis pályakezdő rezidensként ilyen kegyetlenül a gyakorlatot meg nem tanulok éjjel-nappal, akkor most is pont ugyanott tartanék…

Mindennek megvan az éra- én sokat fizettem, de sokat is kaptam érte… csak pár év-évtized csúszás volt a “jutalomban”.

Úgyhogy köszi, nem kell a youtube videód és a lenézés sem- nekem megérte és hidd el, ez (a mai állapotokat tekintve csak) az emberek 99%-ának megérte volna… csak általában könnyebb panaszkodni… :)

#13 Én nem nézlek le, természetesen szép teljesítmény. Csak szerintem nem volt általános, hogy ilyen nehéz munkát találni, hogy ilyen áldozatot kelljen érte hozni.

Nekem az első fizetésem nettó 80 ezer volt, amikor a bruttó minimálbér volt 50 ezer. És egy kis 5 fős családi vállalkozásnál voltam.

Nekem sem voltak gazdagok a szüleim, talán csak annyi előnyöm volt, hogy városban élünk és egészen 32 éves koromig a szülőkkel éltem, így nem kellett albérletet fizetnem. Viszont a fizetésemből mindig adtam haza.

A diplomát én is levelezőn csináltam meg végül, 30 fölött.

Hogy most milyen lehetőségek vannak a környéken azt nem tudom, mert évek óta külföldre dolgozok itthonról. De ehhez azért én is nagyon sokat dolgoztam, hogy elérjem.

10 vagyok ismét- én kb 55-57 eFt-os bruttó bérre emlékszem meg valami kis pótlékra, és talán 45 ezer körüli minimálbérre… de ennek már utána kellene nézni… rezidensként a belem kihajtották és hidd el, nem lehetett normális, a végzettségemnek megfelelő állást találni sem faluban, sem 5 fős vállalkozásoknál… sok olyan szakma van, amivel ez a helyzet…

…32 évesen én már bőven nem otthon kucorogtam a kisház kisszobájában (a szüleim is meghaltak 25 éves koromra), a tanulmányaimmal is időben végeztem és már házas voltam, gyereket szültem voltak szakvizsgáim és értékes szakmai tapasztalatom is- én nem tudok otthonról dolgozni, nem online a munkám, sosem volt és soha nem is lesz az.. és nem, a robotok sem tudnak egyelőre se közepesnél jobb szinten kódolni, sem műteni… akkor sem, ha használok én is már ilyen technológiát és még sql-t is láttam :)

Nem gondolom, hogy is meretlenként össze lehet és kell hasonlítani kettőnk életét- mégis megtetted, nem kevés kioktató éllel és a végére kiderül… azért minden sors egyéni.

A mai napig nem szégyellem a gyerekem előtt, hogy fiatal huszonévesként én bizony 5 órát utaztam a munkáért és a nem helyben dolgozó, nem nagyon tehetős, nem nagyon képzett falumbeliek ugyanígy…mai napig többszázezres tömeg ingázik az azóta hatalmasabb agglomerációból- kicsit azért jobb infrastrukturális körülmények között teszi mindezt a megélhetésért… de lehet, hogy ezt már akkor sem lehetett kristálytisztán látni párszáz kilométerrel keletebbről :)

…de biztosan nem így volt, igazad lehet, mert te nem láttad otthonról :D