Milyen Bullshit munkák vannak?

Ez a szocialista kapun belüli munkanélküliségnek a kapitalista változata.

De miért érdekel? Hisz valószínű úgyis kivonulok a társadalomból például önellátónak, ami már voltam egykor a szülői háztájiban. De újabban akár pálmafás trópusi változatban is. Vagy lakóautóban élő aranyásó leszek a kenguruk földjén.

Azért is írtam ki ezt a kérdést, hogy egyben azt is lássuk, mi visz rá valakit a Bullshit munkák végzésére vagy a társadalomból való kivonulásra akár országhatáron belüli, akár azon kívüli változatban.

A régi rendszerben még lehetett tisztességes és szorgos munkával előbbre jutni. Mi több, a környezet példaképévé válni. Ezért az iskolákban én voltam tanár és diák példaképe, ők döntöttek így. Jeles tanuló voltam, tanulmányi versenyeket nyertem, stb.

Az egykori szülőfalumban nyílt titok volt, hogy a szüleimmel a munkánk után nekünk van a legtöbb megtakarításunk az akkori postán. Tehát szintén a környezetünk által választott példaképnek számítottunk, és nem mi döntöttünk így. Természetesen pártkönyv nélkül, a munkánk alapján történt mindez.

Nem dicsekvésből mondom, hanem a további érthetőség kedvéért le kell hogy írjam, hogy jobb barátnőim voltak, mint napjaink sztárfocistáinak. Ez úgy sikeredett, hogy minden közösségben ahol éppen voltam, a jó csajok választottak maguknak hímet. Mivel azt tapasztalták, hogy az ő esetükben a férfiak nem szoktak kezdeményezni az esetleges elutasítás veszélye miatt. De nem volt ritka az sem, hogy a barátaim, a lány szülei vagy mások ismertettek össze egy-egy jó csajjal. Tehát nem kellett a keresgélésbe megizzadnom. (Inkább utána. :))

Aztán jött a rendszerváltás. És hirtelen a társadalmi ranglétra alján találtuk magunkat a szüleimmel. Kárpótlás sem volt, reprivatizáció sem törtnét. Hisz az egykor államosított vagyon miért ne lett volna újra ellopható. És ahogy még történészek és más szakemberek is mondották, megbolydult az országban a téridő kontinuum. És épp olyan alternatív világban találtuk magunkat, mint a Vissza a jövőbe című filmben, amikor az időutazók ugyanabba a városba tértek vissza, de az a város már nem a régi csicsás város volt, hanem gengszterek lövöldöztek és kiégett kocsik füstölögtek az utcán. Ugye ismerős? Hisz Budapesten is robbant kispolszkiba rejtett pokolgép, történtek az országban gépfegyveres leszámolások, stb. Nem véletlenül született a szellemes hasonlat a téridő kontinuumról.

Ma már nem a legjobban dolgozó a példaképe magának az országnak sem, hanem aki a legtöbb közpénzt ellopva kerül be az ország leggazdagabbjai közé.

Egy valami nem változott: Ma is a "sikereseket" próbálja másolni és követni más is.

Ezért például orvosok gyógyászati segédeszközöket írnak fel hamis receptekre.

Vagy mások ellopják Budapest pénzét.

Vagy hidat "újítanak fel" két számjegyű korrupciós tényezővel beszorzott összeg ellopásával.

Vagy számlagyártó üzemet hoznak létre.

Mind-mind a "példaképek", az új "géziuszok" követése céljából, a közpénzek ellopása érdekében. Vagy máshogy bűnözve. Aki nem jut közpénzhez, akkor drogot termesztenek vagy embert csempésznek. És így tovább. Hisz a megbolydult téridő kontinuumban már a gazember a példaképe a tömegnek. Ma már ők az új "elit".

Ezt nem csak én mondom, hanem történészek és társadalomtudósok is. De a 2×2 sem azért 4, mert matematikusok is azt mondják.

Azonnal láttam ezt a rendszerváltáskor. Ezért néhány állás után elmentem műszaki diplomás biztonsági őrnek. Egy fotelt őriztem, nehogy a dolgozó még azt is kilopja alólam, mert akkor min alszok. Először frászt kaptak a hirtelen jött anti-sztahanovista hozzáállásom látva. De mikor megmagyaráztam okát, maximálisan egyet értettek és még tetszett is nekik. Így zsákmányoltak ki legkevésbé. Így élősködtek a munkámból a legkevésbé. Így volt az akkori silány bér legjobban arányban az elvégzendő "munkával".

Persze fórumokon írtak már olyat is, hogy elvettem azoktól a munkát, akik rendesen végezték volna el. De ez mégsem így volt, mert volt további vagyonőri felvétel, de a silány bérre mégsem jelentkeztek még kapun belüli munkanélkülinek sem. Vagy ha igen, akkor másnap részegen mászott be szolgálatra, vagy hasonlók. Én meg véletlenül még így is "nélkülözhetetlen dolgozó" voltam, mert ha jött a gyárba az egyik külföldi tulaj, akkor egyedül én tudtam szóba állni vele és nem küldtem el a francba azzal, hogy most nincs munkafelvétel, húzzál máshova hülye bunkó. Vagyis valójában olcsóbb tolmács voltam, mint ha valakit felvettek volna tolmácsnak.

(A sorkatonaságból is viccet csináltunk, ezért próbáltam néha viccesen fogalmazni most is.)

Azt hiszem érthető minden, hogy miért érdekel valakit a Bullshit munka. Tréfásan úgy is mondhatnám, hogy a csapból is az folyik, hogy minél több embernek legyen állása. Így hát miért ne, a rendszerváltás utáni viszonyokhoz is igazítva a siker nagyságát a végzett munkához. A régi rendszerben is igazítottuk a munka mennyiségét a sikerhez. Vagy fordítva, a sikert a munka mennyiségéhez. Úgy is mondhatom, hogy a siker nagysága és a munka mennyisége és minősége együtt kell hogy járjanak, mint valami ikertestvérek. Teljesen mindegy milyen rendszerről van szó.