Hogyan bírjátok ezt az életmódot?

Bankban, háttérterületen dolgozom… egy éve a normál munkaidőtől ki vagy készülve… nos ez nem jó hír… de pénzügyi diplomával pénzügyi területen a legnyerőbb elhelyezkedni… nem voltál gyakorlaton, nem voltál gyakornok soha a képzési idő alatt?

Még egy éves beszámolókészítés sem biztos, hogy lement vagy audit vagy mostanában vannak a tervezési időszakok… nagyon sok (nem minden!) pü területen negyedéves ciklikusság van, tetőpontján a beszámoló/audit/közgyűlés stb…. Ott meg még nem is tartunk… belegondoltál ebbe, hogy hogyan fogod ezt bírni, ha már most…?

Szerintem meg igenis SZOKNI kell a munka világát, ha eddig nem voltál ilyen területen (sem) állásban (nagy hiba egyébként, de már mindegy..)- és igenis igaza van az előttem íróknak, kicsit vértezd fel magad:

- vagy arra, hogy valóban ilyen területen képzeled el az életed és akkor egy picit a pályakezdő türelmével állsz ehhez a kifacsart, “depikés” időszakodhoz is (tudom, tudom, unalmas már, mert egész gyerekkorunkban azt halljuk, hogy örüljünk, míg játszhatunk, majd bezzeg a suli… utána hogy jajj de jó, csak tanulni kell, majd bezzeg a munka világa… és tényleg… és nem is akarnálak elkeseríteni, de ez még nem is igazán nagy leterhelés: mennyire vezetsz háztartást (nem otthonról hozott kaja megmikrózása :D ) vagy mennyire tudod építeni a párkapcsolatot… mellette hogy menne esetleg a családalapítás, gyereknevelés, esetleg idős/beteg ápolása… vagy bármi, ami neked életcélod vagy szükséges kötelezettség?

…alig 1 év alatt el vagy fáradva és toxikusozol… hát nem tudom.

Persze, fel lehet állni ilyen nehezebb gazdasági környezetben is és biztos alap, rendes megélhetés nélkül elvonulni sértődötten önmegvalósítani, ha van olyan -“marha” :D - aki eltartson, de talán érdemes lenne ennek az egésznek időt adni… elvégre évekkel ezelőtt ezt a szakmát, szakot választottad, ezt akartad tanulni, ezért hoztál áldozatot stb… ennyiért meghátrálnál?

Jön a november, ködös, esős, nyirkos, hideg, korán sötétedős időszak, inkább egy kis vitaminkúrával, pár nap szabadsággal (amit pl egy ilyen jól előre hozott év végére való hangolódással, ünnepi várakozással/készülődéssel töltesz, nem ágyban döglés és netflix :D ) talán helyre lehetne billenteni…

Nem attól hízol egyébként, hogy 9-17-ig ülőmunkát végzel, hanem attól, amit betömsz magadba akár unalomból akár stresszből pluszban- nyilván ezt is szokni kell, egy korábbi sportosabb életmód mellett nyilván a több kalória is elmegy, kicsit tudatosabban azért ez még nem visszafordíthatatlan.

Az meg, hogy gyakorlatilag megvakulsz meg súlyos visszérgondjaid lesznek pár hónap alatt az üléstől…ne már… többszörösen trombózisosként és monitoros munkavégzés miatt és koromból adódóan is presbiopiásként bizton állíthatom, hogy ez a mese habbal kategória, de ha neked így könnyebb, akkor legyen…de ez is megelőzhető/a te szinteden visszafordítható- nem kell 8-9 órán keresztül nettó dögölve dolgozni- óránként felállni, szellőztetni, elmenni mosdóba/hozni egy pohár vizet, 10-15-ször lábujjhegyre állni, majd lenyomni a sarkad egy lépcső szélén- ennyi a nagy varázslat, aminek hiányában már temeted magad :D

…ne haragudj, de az élet sajnos nem cukormázas felhő és még magadon kívül, ahogy jól kiveszem, nagy felelősséged nincs is az életben- el kell jutni dolgozni, napi szinten aludni/rutindolgokat megtenni- mégis van még napi szinten 4-5-6 órád legalább minden másra… az mégis mivel telik?

Ha nagyon nem a te világod a pénzügy, persze válthatsz pár hónap után is, mert félvak meg félsánta meg félmentális vagy a nagy toxikózistól… de egyébként ha kitekintesz az ablakon és mondjuk valami kültéren végezhető tevékenység jut eszedbe, akkor azért belekalkulálod azt is, hogy

- lehet, hogy az eddigi végzettséged és az a kis tapasztalatod is kuka

- azért 40 fokban meg 70+ nyirkos párában, 0 vagy -2 fokban talpalni sem leányálom ám

…de próbáld ki, vesztenivalód talán van/lenne bőven, de rajtad kívül úgysem tudja ezt a megtapasztalást megélni, a szükséges pofáraeséseket megsporólni senki…

(…pont ma beszélgettük a főosztályomon dolgozókkal, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy emberi, átlag feletti munkakörnyezetben, technikai háttérrel, normálisan megbecsülve, rendesen bérezve, tanulást támogatva járhatunk be heti 2-3x- többi HO- és mennyivel, de mennyivel nehezebb egy átlagosabb meló… )

Sok sikert a jó döntéshez, de kérlek addig ne fáradj el halálosan, lenne még egy jó 50-60 éved és dolgozni valószínűleg fog kelleni- a vállalkozói létnek is hidd el, megvannak a maga nehézségei (ha 9-17-ig melótól KO vagy, akkor az első néhány ÉVBEN hogy bírnád a nem ritkán 12-15 órákat, ami egy saját vállalkozás/ügyfélszerzés felépítésének ára? )

"Akik hasonló területen dolgoznak, ti hogy bírjátok ezt? Szeretitek?"

Hasonlóan multinál dolgozom, papíron 9-től 5-ig, hálózatbizronsági mérnök pozícióban, nem ügyfelezek és hibrid a munkavégzés, havi 1-2 nap bejárással. A rendszer általában üzembiztosan működik, ilyenkor az égvilágon semmi dolgom nincs, munkaidőben azt csinálok amit akarok. Néha vannak tervezett karbantartási munkálatok vagy új eszközök installálása / konfigurálása esetenként pedig beeső hibák javítása, de ezeken a napokon kívül gyakorlatilag olyan mint ha nyári szüneten lennék. Például augusztusban jó ha napi 1, max 2 órát töltöttem munkaidőben a laptop előtt, amíg meetingeltem vagy csekkeltem az emaileket és hogy minden rendben van-e egyébként pedig a medencémben élveztem a nyarat vagy napoztam. Nekem sokkal felemelőbb a munka világa mint az egyetem, én sem régen végeztem, lassan 2 éve dolgozom, SZJA kedvezménnyel a bérem pedig nettó 730 ezer ami bőven elég (még ha lehetne több is).

"Tényleg ez az élet?"

Nem, nem ez az élet amit csinálsz, ez csak egy munkahely ami kihatással van az életedre. Ha nem tetszik akkor válts munkahelyet, ha pedig általánosságban nem tetszik a szektor és a munka amit a végzettségednek megfelelő pozíciókkal betölthetsz, akkor képezd át magadat más területre.

Üdv a munka világában.

Nem tudsz korábban bejárni? mondjuk reggel 7-től 3-ig? Úgy több időd maradna délután, meg kicsit látnád a napfényt is mikor mész haza / mire hazaérsz. Az is sokat számít.

Egyébként meg menj el kapálni a földekre két hétre, lehet az jobban bejön, egész nap mozogsz, friss levegőn vagy, ügyfelek sincsenek...

Kreatív személyiséggel hogy sikerült mégis pénzügyet választani szakmának, hivatásnak és éveket beleölni?

Nem derült ki neked menet közben, hogy azért az első 5-10 évben nagyon nem a kreativitás van ennek a szakmának (sem) a középpontjában?

Pánikrohamok a munkától???? Ezt pszichiáter diagnosztizálta? Mert akkor terápia, gyógyszeres rásegítéssel kiegészítve és kisebb gondod is nagyobb annál, hogy a kreatív éned el van nyomva… ha meg magadnak diagnosztizáltad.. nos akkor is menj el egy rendelésre. Tudnának segíteni…

Ugyan ezt erzem, amit a kerdezo. Pedig meg a 8 ora munkat sem toltom ki, csak kb. 4-5-ot. A fizetes pedig kozel 7 szamjegyu nettoban. Szerintem sem elet ez es hosszu tavon kikeszit.

Tenyleg fura, hogy ulomunka, de nincs semmi erom utana. Hetvegen is egesz nap az agyban fekszem csak.

Nalam valtas lesz.