Ha elmegyek mongolok, vagy eszkimók köze pár évre, vagy 10 évre nomád életmódot élni, akkor majd ha visszajövök mit tudok írni az önéletrajzba, hogy legalább egy gyári operátori állást megkapjak (ha lesz még olyan)?

Hát az a helyzet, hogy skizotípiás személyiségzavarom van, plusz erős szociális fóbiám.

Nem igazán azok a tüneteim amelyek erre a betegségre jellemzőek, de 10 évig jártam pszichológushoz/pszichiáterhez, addig nem született semmilyen diagnózis, majd tartottam 2 év szünetet… Aztán vissza mentem és 1 nap alatt felállították ezt a diagnózist.

Először nagyon örültem, mert azt gondoltam hogy ha meg van a betegség, könyebb lesz kezelni… De kaptam rövid ideig 3 különböző gyógyszert, az első 2 rontott az állapotomon, a harmadik az bevált.

Viszont pár hónap után azt mondta a pszichiáter, hogy nem szorulok rá erre a gyógyszerre mert nagyon jó állapotban vagyok, magasan funkcionálok, így nem ír fel többé nekem gyógyszert…

Azóta olyan rossz az állapotom mint még soha.

Ezzel a betegséggel nem kapok rokkantsági ellátást, összesen 10% adókedvezmény ami jár.

Viszont meg vagyok bélyegezve, mindenki azt hiszi hogy skizofrén vagyok, ha elárulom ezt a betegséget… Ami azért egy súlyosabb betegség. Meg kb. egyetlen magyarnyelvű cikk van erről, de ilyen nők lapja jellegű és ott a Taxisofőrhöz (Robert De Niro film) hasonlítják az ilyen személyiségzavaros embereket és azt is írják, hogy nagyon nagy eséllyel lesznek gyilkosok.

Ez amúgy, így ebben a formában nem fedi a valóságot…

A főproblémám amúgy az extrém szociális fóbia, ha egyedül vagyok otthon, akkor vágyom a társaságot és szomorú vagyok a magánytól… De társaságban, akár buliban a poklok poklát élem át. Nem tudok rendesen társalogni és a legtöbb ember hamar levágja, hogy valami nincs rendben velem, ezért offolnak.

Egyébként angolul és németül is elég magas szinten beszélek, már kisgyerekkorom óta tanultam a nyelveket… Nem vagyok kifejezetten hülye, de van valami gát ami miatt soha nem tudnék egy normális karriert befutni és társadalmilag hasznos lenni. Ez le is van írva a skizotípekről, hogy bár kreatívak, szinte minden esetben valamilyen alantas, monoton munkát végeznek… Ezért nem szabad ennél többről álmodnom, mert csak koppani fogok.

Ha olyan közösségben élnék, ahol nem (feltétlenül) a személyes kapcsolatok a legfontosabbak, de mégis valamilyen szinten a kollektivizmus jellemzi, illetve nap mint nap az egyéni és a közösségi körforgásos fenntarthatóságon kell ügyködni, az lehet hogy számomra szerencsésebb lenne mint a mostani…

Csak nem akarom fejben teljesen eldobni a lehetőséget a visszatérésre.

Most biztos azt hiszitek, hogy mivel pszichés problémáim vannak, ez az egész ötlet valamiféle pszichózis szüleménye, de nem erről van szó… Még én sem gondolom ezt teljesen komolyan, hiszen még éppen hogy csak felvetődött bennem.

Ha belevágnék ebbe, nyílván előtte tájékozódnék jobban…

De első körben ez érdekel, hogy vajon vissza tudnék illeszkedni még ebbe a társadalomba (csak olyan szinten mint most), vagy ahhoz hogy ezt az egészet bevállaljam, teljesen ki kell ölnöm magamból az idetartozásomat?