Diákként van-e lehetőségem állatorvosi rendelőben 50 óra közösségi szolgálatot teljesíteni, és utána "dolgozni" (a pénz nem számít)?

Én is gimis vagyok, és ez a téma nagyon érdekel szóval remélem válaszolnak mások is, egyébként iksz nem hiszem hogy van sajnos állatorvosi rendelőben:(

(Ott ugye nagyon figyelni kell a pontos gyógyszerekre, stb.)

1-es, ha netalantan lenne is ilyen lehetoseg, gyogyszerek kozelebe nem fognak gimisek kerulni, az fix! Takaritasban meg kutyafogasban lehetne max segiteni, talan.

De szerintem nincs erre tul sok esely, marad a menhely, ha kutyazni akartok valamennyit.

Én is ennyire odavoltam az állatorvosiért mint te, de 3 év állatorvosi asszisztens munka után, végül inkább nem az állatorvosira jelentkeztem. Lelkileg nagyon megterhelő munka azok számára, akik teljes szívükből szeretik az állatokat.

Én általános iskola 4. osztályában kezdtem érdeklődni az állatok iránt, először egy állatmenhelyen voltam önkéntes (az 50 órát nekem ott igazolták le), ahol kezdetben a szokásos sétáltatás, etetés, kennel takarítás, örökbefogadó napokon való részvétel volt a feladatom, majd 1-2 év után már komolyabb feladatokat is rám bíztak, többek között a kötelező oltásokra is én vihettem a kutyákat, ha valamelyik kölyköt infuztatni kellett, akkor őt is vihettem én és így kerültem először kapcsolatba egy állatorvosi rendelővel. Jó pár évvel később (kb 9. osztályban), amikor már egy nagyon erős biosz-kémia tagozatos gimibe jártam, akkor megkérdeztem az állatmenhelyes ismerősömet, aki az állatklinikán dolgozott főállásban, hogy nem mehetnék-e be nézelődni, tanulni, gyakorlatot szerezni mert ilyen irányú terveim vannak. Mivel évek óta ismert, így kezeskedett értem a dokiknál és simán engedték, hogy szünetekben, tanítás után bejárjak. Eleinte csak megfigyeltem, kitapasztaltam, hogy melyik orvos szeret magyarázni és kinek vagyok inkább terhére. Nagy szerencsém volt, mert baromi rendes állatorvosokat sikerült kifognom, rengeteget magyaráztak nekem és én ittam a szavukat. Pár hét után az asszisztensek is kezdtek bennem megbízni, először persze csak letörölgettem az asztalokat, felmostam ha valamelyik kutya véletlenül bepisilt/behányt, illetve zárás után bennmaradtam, hogy a rendelő kitakarításában segítsek (ez az asszisztenseknél egy nagyon jó pont volt és velük is érdemes jóban lenni, mert tőlük is rengeteget lehet tanulni). Szóval az alja kuli munkát csináltam, de tudtam, hogy végig kell járnom a ranglétrát és ebből fogják látni, hogy én ezt valóban komolyan gondolom.

Aztán szép lassan egyre több mindent engedtek, megtanították, hogyan kell vezetni az oltási könyvet, útlevet kiállítani, a számítógépes alkalmazást használni, műtétre előkészíteni, műtét után sterilizálni, röntgen/labor gépet használni, infúziót összerakni/bekötni. Pár hónap után már műtéteknél asszisztálhattam, bőrvarratot csinálhattam, megtanítottak vért venni, branülálni, injekciókat beadásra előkészíteni és beadni, keneteket készíteni és azokat mikroszkóppal elemezni stb.. Eleinte persze mindent felügyelet mellett csinálhattam, de kb fél év múlva már annyira megbíztak bennem, hogy szinte teljes értékű asszisztensnek számítottam. És ez a rengeteg meló tényleg megtérült, mert nyáron már rendesen bejelentett diákmunkában tudtam dolgozni és voltak olyan műszako,k amit egyedüli asszisztensként vittem végig, mert a többiek épp szabadságon voltak.

Szóval gimisként is el lehet ilyen pozíciót érni, csak tényleg baromi sok meló kell hozzá, mert én nyáron 7/6 napot (sokszor reggeltől estig) tuti bejártam, konkrétan akkor is benn voltam amikor nem voltam beosztva, de suli időben is általában heti 4 napot ott töltöttem, hogy minél többet tudjak tanulni (nyilván a szüleim csak úgy engedtek bejárni ha a jegyeim nem látják kárát, ezért mindig az iskola volt az első). Az első 1-1,5 év még nagyon izgalmas volt, mert tényleg nulla tudással mentem oda és így minden eset érdekes volt számomra. Aztán ahogy egyre többet tapasztaltam és elmúlt az a bizonyos rózsaszín köd, megláttam ennek a szakmának az árnyoldalait és a végére már nagyon elment a kedvem az egésztől. Ettől függetlenül ha visszamehetnék az időbe, akkor is végigjárnám ezt az utat, mert életem legjobb időszaka volt, nagyon jó embereket/barátokat szereztem általa és így legalább időben kiderült, hogy nem ez az én utam.

Sajnos az átlag magyar még mindig ott tart, hogy a kutya riasztónak van a kertben, a macskákkal meg még ennyire se törődnek, az állatorvosi költségeket pedig ennek megfelelően próbálják minimalizálni. Illetve akik egyébként törődnek az állatukkal, azok közül is sokan nem engedhetik meg maguknak az akár több tíz-százezres számlát, ezért ha az altatás kevesebbe kerül, mint az operáció/kezelés, akkor sajnos sokszor azt választják, hiába lenne menthető az állat. Állatorvosként te pedig ilyen esetekben tehetetlen vagy. Nagy ritkán az állatvédő egyesületek megpróbálják a költségek egy részét állni, de náluk sincsenek felesleges százezrek, ezért minden állatnak ők sem tudnak segíteni.

Nem írtad, hogy az állatorvosi melyik része érdekel, nekem ez a tapasztalatom egy kisállatklinikán volt, de a haszonállat-gyógyászat se jobb ilyen szempontból, sőt.. a fenti probléma még jobban is kiütközik, hisz egy marhatelepen nem fognak többet költeni egy állatra, mint amennyi hasznot az hozna.

Ezzel nem elvenni akartam a kedved, csak sokan úgy mennek erre a pályára, hogy ezzel nincsenek tisztában. Egyetem alatt/után meg jön a pofáraesés, hogy ez igazából nem csak annyiból áll, hogy kiskutyákat oltogat az ember. Szóval szerintem mindenképp próbálj meg bekerülni egy klinikára, hogy el tudd dönteni, te bírnád-e ezt csinálni évtizedekig. Én egyszerűen nem tudtam megemészteni, hogy azért tanulnék 5.5 évet, hogy utána ne használhassam a tudást, sőt még ártsak is az állatoknak, mert a pénz diktál mindent.

Kedves 8-as!

Nagyon jó volt olvasni, amit írtál, már csak azért mert nagyon reális és valóságos. Tiszta tényeket írtál le, és tényleg sokan ezért mennek állatorvosnak, mert hamis kép van előttük, meg hogy "majd ők...!".

Nyilván vannak nagyon aranyosak is, szóval remélem, akit ez nem rettent el később, az megmarad tisztalelkűnek és erősnek. Én ezért nem akartam állatorvosnak menni, inkább humánon vagyok.