Hogyan jutnak el az emberek odáig, hogy anyagi gondokkal küzdjenek?
Szerintem nem kell bemutatnom senkinek azt a mondást, hogy "Tanulj - fiam vagy lányom - és akkor olyat dolgozhatsz amit szeretsz és jó életed lesz". Literálisan mindenhonnan ezt kapod fiatalkorodban, az összes felnőt embertől a környezetben, akár napi 10 alkalommal is. Ami valljuk be elég sok.
És ez igaz is. Minnél többet tanulsz annál elitebb munkahelyed lesz, annál többet fogsz keresni és olyat dolgozhatsz majd, amitől nem leszel rosszul és szeretni fogod.
Nem lesznek anyagi gondjaid, nem fogsz rosszul lenni, hogy megint hétfő. Nem robbansz le idegileg, hogy olyat csinálsz amit egy porcikád sem kíván.
Tehát adott egy választás az embernek: Tanulni, megtolni keményen az iskolát és utána halálodig jól élni vagy letojni az iskolát és utána örökké szenvedni.
Mégis az emberek eldodbják az életük és a másodikat választják. Egy kérdésem van, mégis miért? Mi ebben a pozitívum? Sokan jönnek vele, hogy rossz iskola így meg úgy, nincs lehetőség, szegény család, depresszió így meg úgy.
A megoldás egyszerű és nem komplikált! Informatika! Programozás! A legjobban keresett szak mai napig, ahol a kezdők fizetése is nettó 500-tól indul. Ki sem kell otthonról mozdulni. Home Office az egész. Ismerősöm most 25 évesen nettó 1,5 milliót keres vele. 10 évesen kezdte, ma már évi 3-szor megy nyaralni és semmi anyagi gondja nincs. És nem egy kiváltságos családba született, hanem egy kis falucskában egy átlagon aluli családba.
Mégis mi állít meg abban téged, hogy tizenévesen elkezdj programozni tanulni? Vagy akár most hogy kitörj? Áram, internet és egy számítógép.. Ennyi. Előző kettő nem egetrengető összeg, utóbbit bárhonnan vasvillával össze tudsz szedni. De még minimálbérből is félre tudsz tenni egyre.
"számos módon lehet jól keresni, ha kellően szorgalmas az ember - rengeteg jól fizető szakma van, és a legrosszabb esetben elmész külföldre."
Két olyan szakmai bizonyítványom is van, amiről azt mondják hogy elég jól lehet velük keresni. A bökkenő csak az hogy mindkettőhöz zéró affinitásom van hogy abba dolgozzak. Elvégeztem őket nagy mellénnyel, hogy na majd ezzel jól fogok keresni, aztán rájöttem hogy rohadtul nem érdekel. Egyszerűen nem érdekelnek, de olyan szinten hogy nem is akarok ezekbe dolgozni. Annak ellenére sem hogy elvileg jól lehet keresni ezekkel. na ilyenkor mi van?
Az életszínvonal inflációja miatt 1,5 milliós havi keresettel is simán hónapról hónapra élnek olyan adósságokkal, amit soha sem fognak visszafizetni.
Pl.: Barátnőm. Ő nem annyira rossz eset, de tökéletes példa az életszínvonal inflációjára.
Ismertem, amikor egyetem mellett 150 ezer volt a fizetése. Simán kijött belőle, de kb 3 év alatt felment a fizetése nettó 420 fölé picivel.
Tehát ez azt jelenti, hogy havi 270 ezret félre rak? Nem, ez azt jelenti, hogy 400 ezres telefont vesz, 50 ezres fülhallgatót, napi szinten 5 ezerért rendel kaját. Ha elmegy inni elkölt minimum 20 ezret stb... Így van volt, hogy hiába kerese ennyivel többet, most kb 5 ezer forint van a számláján és csak 8 nap mulva kap fizetést.
Ez nem egy extrém példa, de ő tökéletes példa arra, hogy sok ember ha több pénzt kap többet költ, így hónap végére ugyan úgy 0 felé konvergál az egyenlegének a tartalma.
Ilyenkor ha bejön egy nagyobb kiadás. Mondjuk mosógép javítás vagy akármi, akkor meg honnan szerez 60 ezres?
OTP személyiköltcsön, hitelkártya, provident stb....
Ha minden hónapban úgy él, hogy éppen, hogy kijön a fizetéséből, akkor hogyan fizeti vissza? Sehogy vagy nagyon lassan.
Ezért van az, hogy simán el tud valaki költeni akár havi 2 milliót, úgy hogy hó végén nézni kell mit tud megvenni.
Igen, utolsó pont erről írtam #33-ban.
Aki nem tud bánni a pénzzel annak gyakorlatilag mindegy hogy 200 ezret keres vagy 700at, el fogja szórni
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!