Az emberek többsége miből tud magának lakást/házat venni?

1. Lehetőség: A szülőknek jól megy és a segítségükkel tud lakást venni az illető.

2. Lehetőség: Örököl lakást, abban fog élni vagy eladja és az árából vesz 1, hasonló árú lakást.

3. Lehetőség: Hitelt vesz fel rá és hosszú tíz évekig fizeti vissza a hitelt.

4. Lehetőség: kimegy külföldre, hosszú évek alatt megszedi magát,és vesz 1 olcsóbb ingatlant.

#5: ez egyszerűen nem igaz.

Én társberletben laktam 3-4 évig, hogy spóroljak, nem nyaraltak, nem kokteloztam, nem fesztiváloztam, tudtam, hogy vagy az, vagy saját lakás.

6 év szarrágással eljutottam oda, hogy bele tudtam vágni lakáshitelbe, teljesen kinulláztam magam, még a családbol is kertem kölcsön a banki hitel mellé. És onnantol kisimultak a dolgok, már magamnak fizettem a törlesztőt.

Tudni kell áldozatot hozni, nem mindenkit tudnak támogatni a szülei, én annyi segítséget kaptam, hogy az egyetem alatt finanszírozták a csoró diákéveimet. De 0 Ft-al tudtak beszállni ingatlanvásárlásba.

Attól függetlenül, hogy a kérdés alap vonalával egyetértek, részben át is érzem/élem, a sallangokban látok némi anomáliát.

"Van egy nagy szerelmem egy nő aki nálam kicsit idősebb de nagyon szeretem. Viszont teli van olyan ismerősökkel akik milliomos férfiak és kitudjs hogy O egyáltalán megcsalt e engem vagy sem."

Ő a párod? Ha nem, semmi közöd hozzá, hogy mással milyen viszonyban van. Ha igen, akkor nem a pénzért fog megcsalni. Elhagyni már esélyesebb hogy a pénzért, de ha szeret és nem kilátástalan a helyzet, elhagyni sem a pénzért fog.

"nem sikerült se ingatlanhoz se semmihez jutnom hiába dolgozok becsületesen 9 éve.

Csak gyűjtöm gyűjtöm és gyűjtöm és semmi."

A szavaid között sehol sem szerepel, semmilyen formában az, hogy az összegyűjtött pénzt befekteted. Befektetésből lehet pénzt keresni. Gondolok itt arra, hogy ha elkezdtél 20 éves korodban egy munkát ami akkor reálértéken ért x ft-ot évente, akkor az a munka, ha nem speciális területen dolgozol, 10 év múlva sem fog többet érni reál értéken. Konkrét példa. Elmentél 2013-ban karbantartónak egy gyárba, kerestél 200 eft-ot. Most keresel 400-at, és minden 2x annyiba kerül. Az egységnyi idő alatt megspórolt pénzed reálértéke sem változik, sőt, a korábban megspórolt pénzed inflálódik.

Mivel átlagos munkából belátható időn belül nem lehet annyi pénzt összegyűjteni, hogy azt anyagi javakba, részvénybe valutába vagy bármi másba fektetve érdemben kamatozzon, először tudásba, önképzésbe kell fektetni, hogy a munkád egységára a piacon növekedjen, többszörösére. Hogy ha ez megvan, pl. elértél egy tervezőmérnök szintet amivel reálértéken 20-30-40%-al többet keresel, lehet tovább menni. A magasabb egységárú munkával megszerzett magasabb megtakarításból, még magasabb egységárú tevékenységbe "kell" forgatni a pénzt. Azaz kapcsolatokat építesz és indítasz egy vállalkozást, pl. tervezőirodát, akár másod vagy harmadmagaddal. Vagy az adott területen még magasabb szinten specializálódsz, amiért a munkáltatók többet fizetnek. Az előbbi példánál maradva, mire 30 éves leszel, robbanásbiztos tervezői jogosultságig mész, amivel már reálértéken 2-3x annyit keresel, mint karbantartóként. Vagy megtalálsz egy piaci rést és arra vállalkozol.

Bármelyik más munkakört, foglalkozást be lehet ide illeszteni, ez csak egy pontatlan hasraütés példa.

Annyit akartam ezzel közölni, hogy a vagyonosodáshoz az, hogy rendszeresen évtizedekig, a munkád egységárának növekedése nélkül belerakod a tevékenységedbe a munkaórát, azaz ahogy fogalmaztál tisztességesen dolgozol, egyszerűen nem elég. Annál több kell. Tisztességesen dolgozni, mellette önfejlesztés, nyelvek tanulása, szakmai, vagy/és vállalkozói ismeretek fejlesztése, és ami a legfontosabb, kockázatvállalás. Ez mind komfortzónán kívül van. A tisztességes munkavégzés nem. Lehet, hogy fáradtnak érzed magad mikor hazamész munkából, és úgy vagy vele, hogy én dolgoztam, termeltem, megtettem amit kell. Persze megtetted, annak az életszínvonalnak a fenntartásához, amibe 20 évesen belecsöppentél. A fejlődéshez neked is fejlődni kell, vadkapitalizmusban élünk.