Férfiak karrierjüket van hogy kudarcnak érzik?
Vonaton beszélgettem egy elég helyes férfival, kiderült éppen karriert váltott. Kezdő fejlesztőként dolgozik egy éve egy elég neves cégnél, korábban más szakmában volt.
Ahogy illik gratuláltam, mondom azért közel 40 évesen biztos nem olyan könnyű ezt meglépni.
Kedvesen megköszönte és aztmondja hogy most furcsa lesz amit mond, de neki ez hogy most "itt tart" az sorozatos kudarcok eredménye az előző nagyon szívből szeretett szakmájában, amiben viszont nem tudta elérni hogy számára megfelelő áron értékesítse a szaktudását.
És hogy persze csinálja ezt amiben most van, elvégzett egy egyetemet hozzá de a szíve mélyén ez egy óriási kudarc hogy ő erre kényszerül és most azon a belső lelki munkán dolgozik hogy ezt el tudja fogadni, feldolgozni.
Eléggé megdöbbentett hogy egy ilyen keresett, jó perspektívájú szakmát ő kudarcnak él meg.
En is tesztmernok vagyok, utalom mint a sza_t. Dog unalom, potyoreszes. Az alom munkam nehezgep es autoszerelo, illetve az ipari automatizalaskivitelezesi oldala, de alkalmazottkent egyikkel sem lehet megelni itthon. Vallalkozashoz pedig oriasi toke kell.
Erre igy meg nem gondoltam, hogy kudarc, de nagyon talalo szo ra. Teljesen aterzem a helyzetet.
Én 20 éve a szakmában dolgozok és egy időben elkanyarodtam a fejlesztés irányából support felé, majd rájöttem, hogy az nem az én világom.
Emiatt nem fejlődem úgy, ahogy lehetett volna. Ha jobban ráfekszem a fejlesztésre, akkor most magasabb szinten lehetnék, sokkal több fizetéssel.
Csalódott vagyok? Igen, kicsit. Kudarcnak fogom fel? Egyáltalán nem.
Önmagában a kereset nagysága sokat nem mond.
Mik az igényeid? Van olcsón bérelt lakásod/öröklésed stb? Szerintem 220ból is lehet olyan színvonalon élni, mint 450-ből, csak okosan kell nézni az árakat.
Persze valakinek nettó 800-nál mozdul meg az ingerküszöbe, egészségére.
Szerintem ez nem nem specifikus, egy nő is érezhet így.
Attól hogy valami kívülről jó attól még nem biztos hogy aki csinálja azt így éli meg. Pl ha valaki programozó, sok pénzt keres, jó helyen van, de nem szereti és inkább lenne mondjuk tanár, amiből viszont nem lehet megélni akkor érezheti az illető azt hogy nem úgy jöttek össze neki a dolgok ahogyan akarta.
Persze, hogy van ilyen.
Én sem azt csinálom amivel elkezdtem, amivel elképzeltem az egész életem.
Teljesen mást csinálok.
És igen, felsovezeto vagyok, jól keresek, de nem ez a szerelem munka...
Az azért nem hülyeség, mert én egyetem alatt (Mérnökinformatikus képzés) többet keresek, mint egy állami intézményben az igazgató.
Konkrétan tudom mennyit keres a családi ismerősünk és én programozóként, egyetem alatt, sokkal jobb munkakörnyezetben jóval többet keresek mint ő.
Ez azt jelenti, hogy ha ő most váltana, akkor pár év mulva sokkal jobb helyzetben lenne. Ha így nézzük, akkor 50 évesen sem kudarc váltani, hiszen az ő életében egy felfele ívelő fejlődés lenne.
A csalódottságot megértem, de nem nevezném kudarcnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!