Programozóként átlagos dolog az, ha az embert az első néhány munkahelyéről kirúgják?

Önmagában a kirúgások sorozata szerintem még nem feltétlen jelenti, hogy programozó nem lehetnél, sőt, még akkor sem feltétlenül, ha a kirúgások sorozata rendszeres és mintázatszerű. A válasz szerintem bonyolult, és egészében véve nem tudom válszt,még a saját esetemben sem. Mindenesetre a válasz szerintem szerintem mindenképp rendkívül személyre- és helyzetre, esetre testreszabott, egyedileg kiderítendő dolog. Egészében véve nem feltétlenül jelenti a programozói létre való alkalmatlansgot szerintem.

Nekem **mindenütt**, kivétel nélkül mindenütt sebességgondok miatt előbb-utóbb kirúgás lett a vége, és ez 11 év alapján szűrhető le. Általában a minőséggel nem voltak gondok, sőt, kézhezkapott legacy kód refaktorizálásában, eleve tiszta kód írásában, vagy akár teljesen tesztelés nélküli céges munkamenet során tesztkeretrendszerek önálló fellításában, konvenciók megteremtésében szép emlékeim vannak (egységtesztek, ad hoc módon felrakott adatbázistesztek, webes API-n át gyorsan felhúzott ,,curl-grep (perl-AWK)'' stílusú tesztek) még a leglegacy-bb kódbázisra is sikerültek. Primitív eszközök talán, de ezek csak példák: a lényeg inkább az, hogy általában a programozás során van egy igényem arra, hogy véges állapotú gépek, formális nyelvek, algebrai elméletek keretei közt gondolkozzam. Mindez minden eddigi munkahelyen rendkívül ambivalens eredménnyel végződött: néhány biztonságkritikus feladat esetében nagyon jó eredménnyel, a főnökök külön dicséretével, ugyanakkor a legtöbb gyakorlatias esetben meg lassúságom és egyéb egyéni gyengeségeim jöttek elő. Egészében véve részterületeke elméletei jól mennek, a szokásos lényeglátás, való élet kérdései nehezen.

Nem tudom én sem pontosan az okát. Az elmúlt évben megadatott nekem egy év tiszta tanulás, szabad idő, anyagi tartalékoknak hála. Az ajándékba kapott évben lényegében Agda-ztam. Az Agda mögötti elmélet például jól ment, nem volt gond a bonyolultabb típusrendszerek és a mögöttes algebrai, logikai elmélet megértésével sem. Teljesen gyakorlatias PHP-keretrendszerekben megszerzendő normál életbeli munkagyakorlat terén pedig lemaradásaim vannak.

Most az elmúlt negyedévben Upworkon szedtem össze néhány Haskell-projektet. No azokat például szeretem, sőt jól is mentek, sőt, életemben először, sebességgondokkal sem küszködtem. Egészében véve nem okoz gondot akár teljes webalkalmazások felállítása sem tisztán funkcionális programozási eszközökkel.

Igazából a pályafutásommal kapcsolatban ma sem tudok a végleges választ. Leszűrhetném a személyes vagy szakmai alkalmatlanságomat, de mégiscsak vannak megrendeléseim, a webalkalmazások iránti igény is bejönni látszik, szóval egyelőre még mintha lenne potencia, ,,kakaó'' a dologban. Persze ára is van a dolognak: az Upworkon úgy a Haskell-projektek esetében a leadott ajánlatok kb. ötödét tudom megkapni, ez az ottani éles verseny fényében akár jó eredménynek is lehetne tekinthető, de persze ez csalóka is azért, mert valójában eleve erősen nyomott árakkal teszek ajánlatot. Megélni a dologból éppen hajszálra nullára kijőve tudok csak. A tapasztalat, amit szerzek, az valamivel biztatóbb: úgy tűnik, mintha pont most kezdene összeállni valami kép. Már nem okoz akkora gondot ilyen kategóriaelméleti képhez hasonló intuició alapján akár teljes architekturális, design kérdésekben is döntéseket hozni, mint korábban.

Egészében véve a feltett kérdésre még a magam esetében sem tudom a pontos választ. Mindenesetre a webprogramzást pont most hülyeség lenne abbahagynom, amikor életemben először kezdem a kezemben, az ujjaimban is érezni, ahogy felépül tisztán algebrai adatszerkezetekből és a lambda-kalkulus redukciós szabályaiból a teljes webalkalmazás backendje. Sok kísérletezéssel a JavaScript terén is sikerült az ezzel analóg eszközkészletet felraknom (PureScript), és volt már egy alaprajztervező grafikus online editor JavaScript-projektem (ingatlaniroda számára). Az eredmény akkoriban vegyes volt, voltak részsikerek. Ma már jobban sikerülne pont ez is.

Igazából akárhogy nézzük, a programozás nehéz, a szokásos kézműves-hasonlat kapcsán felmerüli kérdésekre nehéz végső választ adni. Aki a matematikát szeretni, annak is nehéz lesz, legfeljebb a kiégés ellen kap valamiféle ha nem is víziót, de valami ahhoz hasonló reményképet, ami pályán tarthatja.

Pontos választ nem tudok adni, egyéb okokból sem: nekem igazából nemcsak programzási, hanem általában a Normálisok világával is gondjaim vannak: egészében nem tudom, hogy működnek a Normálisok, csak azt tudom, nekik általában megy ami, nekem nem, de a dolog igazából nekem csak annyi, hogy varázslat, ami nekem elérhetetlen és kész.

Ami a programozást illeti, ott még bonyolultabb a válasz. Nehéz megmondani, mi az, ami mehet. A válasz mindenképp nagyon egyedi. Egyes területeken meglepő kompenzációra nyilik elvi lehetőség, persze a gyakorlatban ez az elvi lehetőség már rögösebb. Mégis most egyelőre nem látom okát hogy abbahagyjam a dolgot, pláne hogy épp ez az elmúlt négy hónap egészében véve pont hogy biztató dolgokat hozott.

Hát, én közgazdász vagyok, első 3 munkahelyem szar volt, vagy engem rúgtak ki, vagy én mentem el, mert terror hely volt. Úgyhogy reménykedek... de szerintem sok mindentől függ, hogy mennyi ideig tudsz maradni egy munkahelyen. pl. szerencse is sokat számít, ha ki fogsz egy gáz helyet, nem a te hibád. pl. én a másodikat azért hagytam ott, mert be se voltam jelentve és nem is fizetett rendesen.

Én azt látom, hogy az önbizalom is fontos, hogyan állsz hozzá a feladatokhoz. Mit hiszel, képes vagy-e azt megcsinálni vagy nem. Mert nekem nincs önbizalmam, de észrevettem, hogy ez kihatással van a munkámra sajnos.

De én azt gondolom, hogy mégis csak elvégezted azt az egyetemet, kellett hozzá tehetség és te mégis megcsináltad. A diploma olyan, hogy azt nem adják, csak úgy. Nem lehet, hogy hogy nincs önbizalmad? Ne hagyd, hogy letörjön, sok mindenkivel megesik az ilyen!