Azok, akik komoly felelősséggel járó munkát végeznek jó fizetésért, milyen gyakran játszotok el a gondolattal, hogy jó lenne váltani valami nyugodtabb vagy valamilyen szempontból érdekesnek tűnő munkára?

És hogyan hessegetik el a gondolatot? Idén már kísértésbe hozott, hogy étkezőkocsiban legyek pincér, kitanuljak repülőgépszerelőnek vagy rávegyem a vezetőséget, hogy nők is vezethessék a kisvasutat a szentendrei skanzenben. Nyilván ezek mindegyike irreális és szóba se jön, de önmagában az is furcsa, hogy egyáltalán felmerült bennem.

Ti hogy vagytok ezzel?