Mit tennétek a helyemben az alábbi helyzetben?

Pénzügy és számvitel szakon végeztem az egyetemen idén (Bce), már 1 éve dolgozom főállásban ezen a területen, 2 munkahelyen is dolgoztam (kb fél-fél évet). Előtte is voltam gyakornok, összesen kb. 1 évig, de sosem éreztem jól magam pénzügy területen, de gondoltam, majd ha főállásban kapok rendes feladatokat, jobb lesz. De nem. Túl száraz nekem ez, semmi kreativitás, változatosság nincs ebben, hiányzik a kommunikáció.

Gondolkodtam, hogy váltok HR vagy marketing területre, amihez elmegyek majd mesterképzésre febuártól (vagy marketing vagy vezetés és szervezés-HR szakirány). Gondoltam, hogy munkában is jó lenne váltani, ilyesmi területre menni, de nem igazán hívnak vissza, mert nem ilyen végzettségem van (ami érthető, de gondoltam, azért próbálkozom). Másfél hete voltam egy állásinterjún, nagyon jónak éreztem az összhangot a HR-essel, a munka is iszonyat tetszene, az az iparág is érdekel, amiben tevékenykedik a cég, úgy beszélt a hr-es, mintha kb fel is vettek volna már. Meg mondta, hogy a tapasztalataim alapján nem is a legalsó poziba vennének fel, és hív majd a második körös interjú miatt, hogy egyeztessünk időpontot. Aztán mégsem jeleztek vissza, pedig múlt hétre ígérte. :(

El vagyok kesredve... annyira utálom azt, amit csinálok, nap mint nap rosszul vagyok a gondolattól. Ma van az első napom szabi után, de kb alig aludtam az éjjel, annyira feszült voltam a gondolattól, hogy újra munka van és mennyire gyűlölöm az egészet... azt érzem, hogy egy mezei recepciós vagy hasonló is szívesebben lennék, mint ezen a területen maradni. Közben lelkiismeret-furdalásom van, mert a fizetés jó (mint általában a pénzügyi területen), és emiatt ott van bennem, hogy mégsem kéne innen lelépni? Hiszen sokan minimálbéren élnek, én meg miért nyavalygok... egyelőre itthon élek még, anya pedig nem igazán támogat a váltásban, szerinte nem kéne eldobni egy jól fizető munkahelyet. Felőröl a helyzet.

Mit tennétek a helyemben? El vagyok keseredve..