Hogy ha semmi reakció nincs jelenetkezésre akkor engedjem el ezt a helyet?

Régen sikerülhetett volna bejutnom az iskolai gyarkorlatomra de mégsem mentem mert nem volt kedvező sok dolog miatt de azóta nagyon bánom. AKkor még felismertek, nem mentem ismeretlen helye, minden adott volt, tök egyszerű feladatok... Ott is voltak rosszabb napok de mégis úgy nézek vissza rá mint a legjobb hely. Próbáltam egyszer újra jelentkezni és elmenni interjúra simán felvettek volna, mert nem is emlékeztek a hogy korábban mégse mentem, de akkor sem jött össze mivel ismét azok miatt úgy érzetem, hogy ez nem lesz jó de ezt a döntést bánom a legjobban. Tudom ilyet nem szabad csinálni de hülye voltam. Kaptam 2x esélyt ott és mindkettőt elszúrtam és azóta próbálkozok hátha de nagyon úgy néz ki, hogy vége de valamiért nagyon reménykedek mert szerettem azt a helyet.

Jó néhányszor küldtem emailt érdeklődve hogy van e munka lehetőség, egyszer válaszoltak hogy elmentették az önéletrajzomat és majd értesítenek ha végettségemnek lesz megfelelő viszont ez olyan sablonnak tűnt de közben személyesnek is, bár azóta is várom ami több hónapja van és azóta már ismét feltették a hirdetést így lehet ilyen emailekre nem annyira reagálnak de először amikor kaptam interjúra emailt akkor a professionon jelentkeztem. Professinon is jelentkeztem most azokra így több reményem van de legbelül érzem, hogy elszúrtam. Viszont ha tényleg soha többet nem lesz oda esélyem akkor úgy érzem megőrülök, valamiért naponta ezen agyalok és kínoz a döntésem...

Simán felvettek volna de akkor hülye voltam és lemondtam, de most visszanézve máshogy állnék hozzá és minden nehézséget is vállalnék csak újra ott lehessek. Mikor ott voltam túl lazán vettem a dolgokat, nem gondoltam bele hogy ennyire megvisel és meghatároz mindent.

Persze az lett volna az igazi ha akkor először megyek oda és akkor ott maradtam volna ami úgy bő 7 éve történt de még ha mostanában is mehetnék legalább enyhítene ezen a bűntudaton...vagy nem is tudom mit érzek. Azóta persze voltam más munkahelyen, és úgy érzem sosem fogok mást szeretni úgy mint ezt, de úgy érzem ott volt a legjobb még ha nem is dolgoztam ott rendesen csak diákként de az bánt a legjobban, hogy alakulhatott volna máshogy is az életem ha akkor okosabban döntök...és nem tudom elfelejteni, nem akar kitörlődni a fejemből és minden nap ezen gyötröm magam...

Amúgy korábban míg nem volt fix munkahelyem, és volt hogy nem sikerült egy interjú munkára akkor ahogy hazamentem útközben folyton ez a gyakorlati hely járt a fejemben ,hogy sokkal egyszerűbb lehetett volna minden és még ha most is mehetnék oda nagyon boldog lennék...mert azóta 1 munkahelyem se volt igaz talán csak 1 de ott is ezen a helyen járt az eszem az elején..tudom hogy nem normális de nem megy, nem tudom elfogadni.

Légyszi ha lehet negatív kommentelők kíméljenek.***