Mi a helyes reakció ebben az esetben? Hogyan lehet ezt kezelni megfelelően?

Az elmúlt időszakban egy kollégám munkaidőben el-el mászkál hosszabb-rövidebb időszakra (10-40-50 percekre), mert dolga van. El is kérezkedik, de nem minden esetben a közvetlen felettestől.

Az ilyen helyzetekben az ő feladatait is nekem kell megcsinálni és ez "teljesen természetes" és rendjén van. Senki nem látja, hogy "rá dolgozom".

A legszomorúbb, hogy tőle kapom a munkahelyen a legnagyobb hátbaszúrásokat és övön aluli beszólásokat.

Sajnos a vezetőségtől messzebb dolgozunk, így ténylegesen nem látják, ha valaki "elkóborol" munkaidőben a cég területén, csak ha élesben összefutnak az udvaron. A kollégáim az ilyen esetekben a földbe dugják a fejüket és a "kisfőnök" tárja kezeit, hogy nem tud mit tenni.

A fent említett kollégával nem lehet megbeszélni, mert minden ilyen beszélgetést úgy irányít, hogy neki legyen igaza. Hiába észérvekkel és tényekkel, higgadtan próbálok vele beszélni. Jól kijönni nem lehet.

Ha nem csinálom meg az ő részét, akkor puffog, valamint a "kisfönök" is számon kéri a kollégákat és engem is, hogy miért nincs kész a munka.

A főnökséggel nem akarok (még) beszélni. Nem akarok spicli lenni.