Az ember élete nagyjából azzal telik el, hogy munkahelyen nyaldossa a hátsó fertályát olyan embereknek akiket emberileg megvet?

Ezt csak az mondja, akinek nincs értékes tudása, akarata a fejlődésre, egy sz-r munkahelyen ragadt és könnyebben okolja a külvilágot mint saját magát.

Van az a szint, amikor a munkáltató "nyaldossa a hátsó fertályát" az állásra jelentkezőnek.

Én egyetem alatt gyakornoki pozícó keresésnél is több ajánlatot kaptam, a végén meg +40es millioson CTO-k licitáltak, hogy kihez menjek dolgozni. A végére meg háromszoroztam az első ajánlatot. Mindezt gyakornokként nulla tapasztalattal.

Megértem a problémádat, bizony nehéz lehet egy baromnak dolgozni.

Így hatvan felett visszanézve nekem szerencsém volt, mindig nagy tudású, emberileg korrekt, vagy legalábbis korrekt-közeli főnökeim voltak, akiknek sokat köszönhetek, hiszen nem csak a repülőgépvezetést, később a géptervezést vagy a vállalkozásirányítást tanultam tőlük, hanem emberi magatartást, konfliktusmegoldást is. Utálom, ha céges buli helyett "csapatépítés"-t mondanak, de azt is megtanultam... csak már nem tudok annyit inni, mint kellene...

Álljon itt három mondás két főnökömtől, talán segít neked is:

"Egy ember inteligenciáját az jelzi, hogy mennyire ért egyet velem..."

"Az élet egy aknamező, te meg belegyalogolsz a sűrűjébe..."

"Beleesel egy verembe (ez lehet a munkahelyed is), amiben már van hatalmas medve (ez a főnköd), és sem te, sem ő nem tud kimászni (kell a fizetés). Jó ötlet egy hegyes bottal böködni (mondjuk kötözködni, megjegyzéseket tenni, magadat okosabbnak hinni, elkésni, vagy más egyéb módon ingerelni) a medvét ?"