Ha valaki 30 éves korára nem épített fel karriert, szakértelmet, alig van félretett pénze, de jók az adottságai, az mire számíthat az életben?

Tapasztalatom szerint az aki azt mondja, hogy "de jók az adottságai" bármi komolyabb dolog elérése nélkül többnyire, csak ezzel hiteti magát.

Hiszen nem egyszerű bevallani, hogy semmiben sem vagy jó, az egy sokkal megnyugtatóbb magyarázat, hogy "Jók az adottságom és bármit megtudnék csinálni, csak eddig nem akartam igazán" vagy hasonló kamu dumákkal.

Meg a legjobb ilyen öngyugtató bu----it, amikor a saját környezetedhez viszonyítod magad akármilyen metrika alapján és ez alapján jutsz el arra a konklúzióra, hogy jók a képességeid.

Szerintem ha 30 évesen van saját lakásod, akkor a legtöbb ember szintje fölé léptél. Hiszen sokaknak kb eddigre jön el az az idő, hogy lakást tudnak venni. Még ha jól kereső Mérnökinformatikusok is. Meg persze akkor is csak hitellel.

Aki semmire sem viszi mind meg van győződve róla, hogy jók az adottságai, okosabb és ügyesebb mint valójában.

Dunning-Kruger hatásnak hívják.

"Aki semmire sem viszi mind meg van győződve róla, hogy jók az adottságai, okosabb és ügyesebb mint valójában."

Ez egy oltári nagy hülyeség. Aki rendesen precízen melózik, azt lesz@rják, aki tesz a melóra nagy ívben, de tud dohányzás közben kapcsolatokat építeni, azt kiemelik. Aki mást állít, az konkrétan hazudik.