Mennyire tudtok lazán viselkedni egy állásinterjún?

Régen nagyon izgultam, sokat készültem elötte. Az utolsó 5 interjún amin részt vettem mind felkészülés nélkül, izgulás nélkül csináltam végig. Mind ajánlattal végződött.

Idővel hozzászoksz és ahogy nő a tudásod, úgy nő a magabiztosságod is.

Ha biztos az állásod és csak azért pályázol hogy többet keress vagy érdekesebb munkád legyen más mint ha mindenképpen kell egy állás záros határidőn belül.

Én mindkettőt átéltem. Bezárt a cégünk és kellett egy új meló. Kénytelen voltam belemenni kompromisszumokba.

Aztán utána úgy kerestem állás, hogy gondoltam egy számot, megszoroztam kettővel. Több interjúm is volt de végül meglett az a cég ahol megadták. Itt már lazán kezeltem az interjúkat, ha nem volt szimpatikus a HR-es be is szóltam neki mert volt létszükséglet az állás.

Az első párnál aludni sem tudtam előtte, de ahogy a többiek is mondják, minél több mind a munka-, mind az interjúzási tapasztalatom, annál kevésbé félek már tőle.

Az elején még összeírtam a kérdéseimet és válaszaimat is a gyakori interjúkérdésekre előre, nehogy leblokkoljak vagy elfelejtsek valamit, viszont most már csak felkészülés gyanánt annyit szoktam tenni, hogy utánanézek a cégnek, illetve a pozíciónak részletesebben.

Nálam az a titka, hogy nem pörgöm rá magam az állásra, nem mondom azt, hogy nagyon szeretném, és fontos.

Ha valami szakmailag előremutató komoly pozi, azt mondom magamban, hogy ide úgysem vennének föl, csak véletlen behívtak, beülök az esélytelenek nyugalmával. Ilyenkor oldott vagyok, poénkodok, tényleg kialakul egy szakemberek közötti kellemes beszélgetés az interjúztatóval.

Ha szakmailag nem visz előre az adott állás (de nyilván hátra sem), akkor meg azért vagyok oldott, mert "úgysem fogadom el, ha megkapom).

Mind a két módszerrel kaptam már ajánlatot. Ha úgy ül oda az ember, hogy ezen az 55 percen múlik hogy hol dolgozok a kövi 1-2 évben, akkor feszült leszek, és nem fog menni.