Mennyit keressen egy szakember egy nap? Mi az a pénz amit megérdemel. Mit érdemel egy szakember fizetesben és mi az ami vérlázító?

Egyszerű válasz nincs, csak bonyolult.

Nincs olyan, hogy mennyi pénz "jogos". Ez egy teljesen téves gondolat az emberekben és leginkább a gazdasági tájékozatlanságból táplálkozik. Na meg abból, hogy nem komplexen szemlélik a dolgokat. Mert amikor az ő munkájukkal kapcsolatban kerül szóba, hogy jogos-e, akkor bármekkora fizetést jogosnak érez mindenki, csak amikor a másik munkáját kell megfizetni, akkor nem.

Az árakat két dolog határozza meg. Az egyik a minimális költségvetésed, ami alatt nem éri meg dolgoznod. Ezt úgy kapod meg, hogy átszámolod, hogy mennyit fektettél szakmai tanulmányokba, képzésekbe, munkaeszközökbe, azok javításába és cserélésébe, vállalkozás alapításba, egyéb a munkával és vállalkozással kapcsolatos költségekbe. Ezeket persze leosztod azzal, hogy mennyi idő alatt várod, hogy a befektetéseid megtérüljenek, hiszen nem fog minden azonnal megtérülni, viszont előbb-utóbb muszáj neki. Aztán hozzáadod, hogy mennyibe kerül havi/napi szintre lebontva a megélhetésed, élelmezés, rezsi, szórakozás, gyerekek tanulása és minden egyéb. Mert ugye a munkádból élsz meg, úgyhogy minden létező kényelmi és luxus költségedet is a munkádnak kell kitermelnie, hogy fussa ezekre. Ezzel a számítással megkapod, mennyiből élsz meg, ezzel vagy nullán. (Jó, nem feltétlenül teljesen nullán vagy vele, mert ugye attól függően, hogy mennyire kényelmes nyaralással, mennyi mozizással és mennyi libamájas kenyérrel számolod a megélhetésed, változhat, hogy mennyire csak épphogy megélsz, vagy mennyire élsz luxusban. Ha nagyon szűken számítod, akkor vagy nullán, ha nagyon bőven számolod, akkor meg dőzsölsz. De hát neked kell eldöntened, hogy szűkölésre vagy dőzsölésre optimalizálod a költségvetést.)

Aztán, ha már tudod, hogy éves/havi szinten mennyi bevételt kell termelned a megélhetéshez, akkor jön egy másik trükkös számítás, hogy hány órát tudsz reálisan dolgozni egy évben/hónapban/héten/napon. Itt ugye cseles tényező lehet az is, hogy mennyit akarsz dolgozni egy nap, méginkább, hogy mennyit vagy képes. Hiába szeretnél napi 30 órát dolgozni, ha csak 24 óra van egy nap. Sőt, még 8 órát sem biztos, hogy képes vagy dolgozni egy nap, mert egyik munkából a másikra el is kell jutnod és a kettő közti utazásodat nem tudod kiszámlázni, viszont annak is meg kell térülnie. Szóval azt is bele kell építened a számításodba, hogy adott idő alatt egy bizonyos számú munkánál többet képtelen vagy elvégezni. Ezekből adódik egy minimálisan teljesítendő bevétel és egy valamilyen elméleti minimális óradíj. Ez eleinte nagyon elméleti, minél régebben dolgozol, annál gyakorlatibbá válik, hiszen tudod korrigálni a számításaidat azzal is, ha a vártnál többet tudsz mégis dolgozni valamilyen hatékonyabb szervezési móddal. Ahogy azt is, hogyha kevesebb a kereslet a munkádra, mint vártad, ezért még azzal is kell számolnod, hogy hiába volna időd és lennél képes dolgozni naponta többször, mégis ürülsz neki, ha csak néhány naponta jön egy felkérés. Ezt persze nem feltétlenül jó fej dolog a megrendelőkre hárítani. De ha csak belőlük tudsz megélni és fix mennyiségű bevételt kell kitermelned, akkor kénytelen vagy azokra hárítani, akiktől a bevételed van. (Persze, ha nagyon nem megy az üzlet, akkor kereshetsz további alternatív tevékenységeket, amikre nagyobb a kereslet, hogy több bevételre tegyél szert és megpróbálhatod a költségeket is lefaragni, pl. kevesebb libamájat enni.)

A másik irányból meg a kereslet és kínálat törvénye fogja leszabályozni a csúcs áradat. Te abban vagy érdekelt, hogy minél kevesebb munkáért a lehető legtöbb pénzt kérd el, a vevőid viszont abban érdekeltek, hogy minél több értékért a lehető legkevesebb pénzt kelljen kiadniuk. Te próbálsz magasabb árat kérni, ők meg próbálnak minél alacsonyabb árat megadni. Ahol kiegyeztek benne, hogy még neked is elég pénz és még nekik is elfogadhatóan magas az ár, ott lesz a munkabéred.

Kérhetsz Dr Genya pldája nyomán 100 milliárd dollárt óránként, csak annyit kevesen fognak kifizetni. Próbálkozhatsz fentről alkudni és egyre lefelé haladva addig mész le, ameddig muszáj, vagy próbálhatsz lentről felfelé emelni. Előbbi esetben valószínűleg egy jó darabig nem találsz munkát, aztán ha már eléggé lementél elkezdenek jönni a munkák, viszont ha ügyesen csinálod, ezek pont jobban fizetők munkák lehetnek. Utóbbi esetben, ha lentről emelsz folyamatosan, akkor eleinte valószínűleg jóval olcsóbban fogsz dolgozni, mint tudnál. Egy idő után mindenképp beáll egy szint, ahol még rendszeresen találsz munkát, viszont kellően magas árat fizetnek, hogy ne legyen anyagi problémád.

Egy idő után eljön az is (főleg a mai szakemberhiányos időben), hogy többen akarnak veled dolgozni, mint amennyi időd van dolgozni. Ekkor két dolgot tehetsz. Vagy azokkal dolgozol, akik elég gyorsak voltak, hogy beleférjenek a naptáradba és a többieket elutasítod (esetleg máshoz küldöd, akár csak jó fejségből, vagy jutalékért, hogy neked is megérje mást reklámozni). Vagy az is lehetőség, hogy elkezded addig emelni az áraidat, amíg még van elég érdeklődés, hogy megtöltse a naptáradat, viszont a többlet jelentkezőket már elveszíted a magasabb árak miatt, így a helyzet kiegyenlítődik.

Persze az is egy lehetőség, hogy még tovább emeled az áraidat, hogy még kevesebb megrendelésed legyen, viszont azokkal összességében többet keresve több szabadidőd maradhat.

Hogy a minimál árad és a tényleges árad között mekkora távolságot tartasz, az részben a te döntésed, részben meg a piac kényszere is lehet.

Nem feltétlenül kell morális kérdést csinálnod belőle, hogy hányan sokallják az áraidat. A Starbucks sem zavartatja magát, amikor 1000 forintot kér egy pohár kávéért, amit bármelyik presszóban megkapsz bőven a harmadáért. Ők is úgy vannak vele, hogy csak azzal akarnak üzletelni, aki tőlük akar kávét venni. Aki nem teheti meg, annak nem muszáj hozzájuk menni kávézni.

Neked is lehet célod, hogy csak olyanoknak akarsz dolgozni, akik megengedhetik maguknak, hogy veled dolgoztassanak.

Persze akár lehetsz jótékonysági szervezet is. Akár annyiért is dolgozhatsz, amennyit valaki megengedhet magának. Dolgozhatsz akár jótékonyságból ingyen is. Pl. ha valakit szimpatikus rászorulónak tartasz, adhatsz neki rendkívüli kedvezményt, csak mert jó fej vagy. Vagy mert születésnapod van, vagy akármilyen egyéb kifogást találhatsz magadnak, hogy jót tegyél másokkal.

De ez a te döntésed kell, hogy legyen, nem a megrendelőé. Önkéntes jó szándékból kell jönnie, nem kényszerből, szégyenből és megfelelni vágyásból.

Mellesleg, ha jól megy az üzleted, kényelmesen megélsz és csupa jól fizető ügyféllel dolgozol, akkor sokkal inkább megengedheted magadnak azt is, hogy jótékonykodj mellette azokkal, akiket rászorulónak tartasz - vagy akár kereshetsz annyira jól is, hogy inkább fizetsz egy nálad olcsóbban dolgozó kollégának, hogy olcsón megcsinálja valakinek, amit kell.

Ha mindenkinek a minimál áradon, vagy alatta dolgozol, csak mert valamilyen képzelt korrektség miatt nem akarsz "túl sokat" keresni, akkor sokkal nehezebb lesz megélned. Úgy sokkal többet kell gürizned ugyanazért a pénzért. Ráadásul te vagy a lúzer, ha küzdened kell az életben maradásért, pedig megtehetnéd, hogy jól keress, csak nem mered. A legnagyobb gond viszont az, hogy ha a normál áraiddal küzdelem életben maradnod, akkor jótékonykodni is sokkal kevésbé tudsz, mert a kevés bevételből kevésbé engedheted meg magadnak. Viszont az alacsonyabb árakkal jó eséllyel sokkal több problémás megrendelőd is lesz, akikkel még fárasztóbb az alkudozás és akik még a kevés munkadíjad is sokallni fogják, szóval nyugalmad aligha lesz az alacsony árakkal, inkább csak kellemetlenségeid.

Ezzel szemben, ha magasak az áraid, akkor kényelmesebben megélhetsz és megengedheted, hogy bármikor adj kedvezményt annak, akinek te jónak látod.