40 ezer forinttal többet keresek, mint egy éve, mégis úgy érzem ez maximum az inflációra elég, talán még arra se, más is érez így?

Nem akarom én etetni, de nyilván mindenki, aki csinálja tudja hogy ez egy hosszú távú befektetés és enélkül a fokozat nélkül semmilyen munkahelyen nem lehet kutatni.

Mondok példát: sokan óraadók az egyetemen, emellett főállásban jól keresnek máshol, de vannak hallgatóik, utánuk jönnek az extra juttatások, pályázatok, referenciának se utolsó, stb. Persze mire elég sikeres lesz valaki, addigra betölti a 40-et és takaréklángon sem jönnek az ezzel járó előnyök.

Aztán van, aki főállásban kutató, de szintén csak bedolgozgat az egyetemre, ott sem minimálbér a fizetés.

De ez tényleg nem megy olyannak, aki nem tud 10-15 évet végigtanulni.

Azért aki elég jó, nem rossz pénzeket zsebel be pályázati pénzekből és ez a normál, hogy semmilyen oktató nincs rendesen megfizetve ebben az országban, de jellemzően máshol is elég nehézkesen. Mégis sokakat érdekel és sokan motiváltak ezt csinálni.

Pisztolyt meg senki fejéhez nem tartanak, hogy csak egy állása legyen. Szerintem is nehezebb így élni, de manapság ritka a heti 40 órás munkaidő, ennél szinte mindenki többet dolgozik, a szüleim se csinálják másképp. Ez akkor jó, ha valakinek a munkája hobbija, meg tud home officeban is dolgozgatni stb...

Azért oktatóként nem kevés dolgot otthon oldanak meg. A tanárok is vasárnap este javítanak dolgozatokat, bár én ezt a részét kifejezetten utálom ennek a pályának, és elkerülhetetlenek az ilyenek.

Jobb is az olyan munka, amivel jól lehet keresni, 9-18:00 között munkaidő van, az esték meg a hétvégék teljesen szabadok.

De hogy mondjam... lifelong learning van. Elég nehéz megoldani, hogy otthon semennyit se szakmázzon valaki.

Kutatói-oktatói pályán alapértelemezett a folyamatos tanulás, illetve mindenki, aki korszerű tudással akar rendelkezni, az rendesen belefekteti ebbe az energiát, mindegy milyen területről van szó. És ez munkaidőben nem kivitelezhető sokszor.