Tanár legyek vagy ne?

#12: Ilyen értékrenddel ne is legyél inkább tanár

#11

#12 wtf?

Nő vagyok, és 3x annyit keresek mint a párom, aki férfi.

Budapesten életképtelen döntés közoktatásba tanárnak menni. Kivétel akkor, ha már van lakásod a szüleid segítségével. Akkor igazából nem probléma, bár nagy vakációzások nem lesznek. Korrepetálásokkal összehozható azért 300 nettó, de azzal meg az a baj, hogy 2x annyi munkát végzel mint más, és nagyon megterhelő.

Vidéken, főleg falun, kisebb településeken már más a helyzet. Ott egészen jól ki lehet jönni a bértáblából, viszont a diákok minősége (elnézést a nyers kifejezésért) messze elmarad egy nagyvárosi átlagtól. Nehéz úgy tanítani, ha a kisdiákok szülei munkások, akik soha nem foglalkoztak irodalommal mióta befejezték az iskolát, így a gyerek sem látta tőlük, hogy mondjuk olvasnának otthon valamit.

Ami jobb döntés, hogy egyetemen leszel tanár. Ott is hatalmas a hiány, de akik az XZY egyetem BTK karának magyar szakára mennek, azokat valóban érdekli is az irodalomtörténet és nyelvészet. Így olyanoknak taníthatnál, akik érdeklődnek, és azért jobb a fizetés egyetemen, plusz nagyobb megbecsülése is van. Ezek mellett vállalhatsz korrepetálásokat is, de kutatást, és más akadémiai munkát is, amiből azért csorog a pénz, ha nem is sok, de több mint a semmi.

Én lebeszélnélek a tanárságról, a magyartanításról pedig különösen. Fentebb írtak a történet anyagi oldaláról, azt én nem szeretném ecsetelni, egyébként is, a számok önmagukért beszélnek.

Én inkább azt emelném ki, hogy az egy dolog, hogy valaki szereti az irodalmat vagy a nyelvészetet. De más dolog, ha az embert ez érdekli, és megint más dolog bemenni olyan gyerekek közé, akik viszont a hátuk közepére kívánják ezt az egészet, és hogy is mondjam... látszik is ez rajtuk. A mai gyereknek ha olvasnia kell, kb. eljátssza a hattyú halálát, és ha valamit le kell írnia, elkezd szenvedni és kínlódni, hogy minek. Alig várja a kicsöngetést, és mint a megváltást, úgy szorítja magához az okostelefonját. Nem állítom, hogy minden gyerek ilyen, azt viszont állítom, hogy egy magyartanárnak ez ma az általános, köznapi élménye! Lesz egy-két gyerek, akit érdekelni fog, amit tanítasz, lesz egy-két sikerélmény, egy-két tehetség, versenyeredmény, de a mindennapok valósága a teljes elutasítottság, utálat, ellenállás lesz. Miért nem olvasta el a kötelezőt, miért olvasta el a rövidítettet, nézte meg inkább a filmet - kb. ezekre fogod mindig hallani a jobbnál jobb sztorikat. A szülők pedig állandóan azt kérdezgetik, hogy minek a mai világban olvasni - aminek a 3. megkérdezésekor már feláll a szőr a hátadon. Szóval ne, magyartanár ne legyél, nagyon negatív, idegileg, lelkileg lehúzós pálya ez, az összes tanári szak közül kb. ez a legnehezebb, mert ez illik legkevésbé a mai átlaggyerekek világába! A magyartanítás kapcsán ütközik ki leginkább a régi típusú iskola és a 21. század ellentéte. A mai emberiség kultúrális átalakuláson megy keresztül. Az írott tudáson alapuló kultúrát felváltja a digitális kultúra, és ennek konfliktusai a magyarórákon tökéletesen lecsapódnak. A magyartanárok egy letűnt kor dinoszauruszai, őskövületei, az ő érveiknek a mai világban már nincs létjogosultsága, nem értik meg őket, a nyelvüket nem beszélik. Űzheted az irodalom tudományát, de űzd magas szinten vagy privát szinten, viszont analfabéta gyerekek közé felesleges bevinni, mert az órák nem az irodalomról fognak szólni, hanem arról, hogy miért nem képes a füzet vonalán írni, miért nem képes elolvasni a kötelezőt. És ez fárasztó, idegölő, demotiváló, aki tényleg szereti az irodalmat, egy idő után nem analfabéta gyerekekkel akar szórakozni.