3 gyerekes családosok mennyit kerestek egy hónapban? Szűkösen éltek vagy mindenre tellik?

#20: Amíg nem segélyért állnak sorba, addig neked ne fájjon már az, ha esetleg valakik szerényebb körülmények közé vállalnak gyereket. Nem éheznek, nem fenyegeti őket kilakoltatás stb.

Az anyuka egyébként is GYED-en van, ha majd vissza megy dolgozni, jobb lesz a helyzetük.

Nem segélyért állnak sorba? Lássuk csak, azért tudnak ott lakni, ahol, mert valaki megsajnálta őket, előtte öten nyomorogtak 40 nm-en, játékokat a rokonok veszik a gyerekeknek, ruhákat szintén a rokonok adják nekik, tüzelőfát a férj munkaadója ad nekik. Hónap végén megtakarítás helyett megy a "kapargatás", gondolom ez a kérdés is puszta unalomból született meg...

Én sajnálom, amikor valakinek ilyen családban kell felnőni. Hogyan indítod el így a gyereked az életben? Hogyan fizeted nekik a nyelvvizsgát, különórát, jogosítványt, egyetemet? Arról már nem is beszélek, hogy esetleg valami kötvény, hogy ne a nulláról induljon? Ezek amúgy nem luxus dolgok, szerintem minden gyereknek kijárna, csak sokat a semmire szülik.

22-es, a jogsin kívül minden marhaság amit írtál. Miért kéne az egyetemért fizetni, meg a nyelvizsgáért, meg a különóráért? Ja, hogy buta a gyerek és csak így jut be az egyetemre😃. Tanulni kell és bejutni az állami képzésbe, ösztöndíjat szerezni, emeltszintű érettségit csinálni stb, és akkor nem lesz ilyen gondja. Ha meg nem akar tanulni, mehet melózni.

Nálunk ez van, 2 gyerekemből mindkettő kitűnő folyamatosan, soha egy fillért nem fizettünk különórára, nyelvtanárra, mégis dicsérettel zárták az éveket. Ja, hogy kéne tanulni, foglalkozni azzal a gyerekkel, már pici korától kezdve? Egyszerűbb kifizetni a különórákat. Ez a hülyék felfogása!

23-as, az én lányom aneszteziológus.

Különtanárhoz járt biológiából és kémiából, hogy az emeltszintű érettségi jól sikerüljön. Két nyelvvizsga kellett a diplomához, a második nyelvből kellett neki a tanfolyam, így kifizettük neki. Orvosi egyetem mellett nem tudott dolgozni, és nem is vártuk el tőle, de a kollégiumi díjat, a havi bérletet, az utazást, a kaját, a tankönyveket stb. fizetni kellett neki. Ez állami képzésen volt, tehát tandíj nem volt neki, de tévedésben élsz, ha azt hiszed, minden más ingyen van. Nincs ingyen semmi, mi fizettünk ezekért, és nem érzem rosszul magam miatta, mert szülőként ez (is) a dolgom.

Örülj neki, hogy a te gyerekeid dicsérettel zártak mindent magánóra nélkül is. Nem mindenkinek adatik meg a jó tanár. Ettől függetlenül az én orvos gyerekem nem buta, és azok sem buták, akiknek kell a magánóra.

Na úgy látom kapod az ívet nélkülem is kérdező :D

De hát mindegy, felnőtt emberek vagytok, ha ti nem tudjátok eldönteni milyen pénzügyi helyzetben mit célszerű csinálni akkor kapargassatok.

#23, én nem jutottam be állami képzésre anno, mert ahhoz két nyelvvizsga kellett, nekem meg csak egy volt. A második nyelvből 4 év alatt volt 5 tanárunk, mert kettő sokszor nem járt be tanítani, mert nem volt kedve, meg megmondta, hogy mi kis férgek vagyunk, olvassuk el a könyvet és tanuljunk meg spanyolul, ha akarunk. Aztán jött új tanár, aki végig énekelt, meg gitározott órán, meg bingóztunk, meg azzal ment el az óra, hogy kéziszótárból kereste ki a vezetékneveinket. Megnéztem volna, a te gyerekeid, hogy lettek volna dicséretesek ilyen tanárok mellett.

Nem volt pénzünk különtanárra, pedig kellett volna, mert ugye buta gyerek voltam, hiszen a te logikád szerint, akinek kell az buta, ugye. Na szóval felkészültem magam emeltszintű spanyol érettségire, mert ha az ötös, akkor automatikusan jár mellé a nyelvvizsga. Hát nekem négyes lett csak, így csak egy alapfokút kaptam, amit nem vettek figyelembe a jelentkezéshez, ezért nem jutottam be az álomszakra, három emeltszintű érettségivel, amiből kettő ötös, meg a többi szintén négyes-ötös érettségimmel.

Elmentem fizetős szakra, diákhitelből megoldottam az alapképzést, mesterre meg felvettek államiba, és én, a buta gyerek, akinek nagyon kellett volna a magántanár, a napokban kaptam meg a doktori fokozatomat az ELTÉ-n.

Innen a pulpitusról is minden jót kívánok a tökéletes gyermekeidnek!

22-es: Írta a kérdező, hogy gyűjtenek a gyerekek jövőjére. Tehát gondolom lesz miből jogsi, nyelvvizsga, különóra fizetve.

Az, hogy a rokonok adnak pénzt, ruhát stb az nem ördögtől való dolog. Vannak olyan kultúrák a földön, ahol az teljesen normális, hogy a tágabb család segíti egymást anyagilag és/vagy természetben.

Ha van egy felnőtt, orvosit végzett lányod, akkor valószínűleg már legalább 50 felett vagy, ami azt jelenti, hogy elegendő élettapasztalatot szereztél ahhoz, hogy tudd, szegénysegben is fel lehet nőni tisztességesen, nem kell hozzá gazdagnak lenni. Persze, nem ez az ideális, de így is meg lehet oldani a dolgokat.

Továbbra sem értem, hogy miért kell beleszólni más dolgába és mi alapján vonod őket kérdőre. 🤨

Ugye a kérdés sem arra vonatkozozott, hogy valaki minősítse őket.

22-es vagyok, nekem nincs orvos gyerekem, azt nem én írtam. Az én gyerekem villamosmérnök, szegény járt matektanárhoz, mert ő is nagyon buta. :D

Igen, tudom, szegénységben is fel lehet nőni tisztességgel, csak szar érzés, amikor látod, hogy mindenki másnak körülötted szép új dolgai vannak, mehetnek sítáborba, kirándulásokra, nyaralni, neked meg a rokonok levetett régi ruhái jutnak, meg anyádék sakkoznak, hogy számlát fizessenek be vagy az osztálypénzt. Minket nem vetett fel a pénz soha, ezért van csak egy gyerekünk. Jöttek mindig át a barátai, ott volt szegényebb sorsú gyerek is, és mindig mesélte a fiamnak, hogy milyen rossz, mikor nyár után mennek vissza és mindenki meséli, hogy itt nyaraltak, ott üdültek, ők meg kapáltak az apjával napszámban, mert nem volt pénz. Az osztálykirándulást a többi szülő dobta neki össze. Amúgy neki is volt még két testvére. De persze, fel lehet nőni így is, azt senki nem vitatja.

Egy gyereknek jó alapra van szüksége érzelmi és szellemi tekintetben is. Ha ez megvan, akkor semmi szükség arra, hogy összekuporgatott pénzekkel legyen támogatva, megteremti ő magának.

Én is felnőttem úgy, hogy a spanyol tengerpart helyett kempingezni jártunk határon belül. Ember lett belőlem. Persze fájt a szívem, amikor mesélték, hogy delfinekkel úsztak, most mégis azt mondom óriási élmény volt a közös nagy családi sátorozás is. Azt pedig bőven megtehetem már, hogy a spanyol tengerparton nyaraljak és delfinekkel ússzak, ha azt szeretném. Nem érzem úgy, hogy ez hátrányomra vált volna.