Szegény szülők gyerekei mennyivel nagyobb hátránnyal indulnak az életben?

Én is azt gondolom, hogy a negatív légkör és az otthonról hozott káros minták azok, amik igazán nehézséget okoznak, nem az anyagi értelemben vett szegénység.

Egy megnyomorító környezetből származó fiatal nagyon ritka, ha olyan ambíciókkal rendelkezik, ami törekvésre készteti (márpedig ő nem lesz olyan, mint a szülei elven). A nagy átlag inkább pont ugyanolyan lesz, mint a szülei, vagy még rosszabb.

Ha szegény, de támogató közegből indul valaki, akkor azért jóval könnyebb dolga van. Lehet, hogy hitellel kezdi az életét (diákhitel), de képes behozni azokat, akiknek pl. legalább az egyetemi életre nem volt gondjuk. Én ezt abszolút így láttam a környezetemben. Mellesleg mi valahogy a csoportban/koliban is felkaroltuk azokat, akiknek pl. nem volt pénzük hazajárni, vagy amúgy is mindenre nagyon kevés. Általában egy kollégiumban amúgysem azok laknak, akiket felvet a lóvé, így szerintem jó kis közegek alakulnak ki, ahol nem ciki kimondani, hogy én hitelből vagyok itt és bizony nem jut mindenre. Gyakran aki szülői támogatással van ott, az is olyan minimális költőpénzt kap, hogy éppen csak annyival van előrébb, hogy szerencsére nem minuszba megy a büdzsé. Szóval kialakulnak mindenféle taktikák hogyan lehet költséget csökkenteni függetlenül attól, hogy ki milyen hátszéllel érkezett.

Szerintem ha igazán akar valaki és nem elvesztegetett idő a diákhiteles diák élet, akkor nem leküzdhetetlen hátrány ez.

"az egyetem nem volt opció, mert a beteg nagymamát kellett ápolni"

Ez döntés kérdése. Nem gondolom, hogy az unoka kötelessége ápolni az egyetem rovására. Szülők hol vannak? De igazából nagyi ápolása mellett lehet egyetemre járni, cserébe nem munkahelyen dolgozik hanem nagyi mellett aki cserébe eltartja a nyugdíjbol.

#13 "De igazából nagyi ápolása mellett lehet egyetemre járni, cserébe nem munkahelyen dolgozik hanem nagyi mellett aki cserébe eltartja a nyugdíjbol."

Igen, a nyugdij arról hires hogy sokat adnak meg van 13.havi is nem?

Egyébként nem értem a kérdést, jó hogy nagy hátrány ha nincs támogatás, persze az önbizalom a lényeg mint ahogy már irták viszont hiába van néha ha kibukik már az ember, másik szomorú dolog ilyenkor általában az ember a 20-30 közötti éveit csak a karierépitéssel tölti, és ha nem csak a tanulás van neki könnyen elcseszi a fiatalkorát, igy valamit valamiért. El kell dönteni hétvégén bulik, vagy sporolni és tanulni. Én ta tanulást választottam több műszakban dolgozom, de lassan vége lesz igy a maradék időmet tudom szórakozni, de emellett nem kell gyárban dolgoznom öreg koromig.

""az egyetem nem volt opció, mert a beteg nagymamát kellett ápolni"

Ez döntés kérdése. Nem gondolom, hogy az unoka kötelessége ápolni az egyetem rovására. Szülők hol vannak? De igazából nagyi ápolása mellett lehet egyetemre járni, cserébe nem munkahelyen dolgozik hanem nagyi mellett aki cserébe eltartja a nyugdíjbol."

Én ezt csináltam éveken át. Egyetlen szóval jellemezném: embertprobáló!

Nem egy húszonéves felnőttnek való egy 80-90 éves ember ápolása és gondozása. Bevásárlás, takarítás, főzés, minden jellegű ügy intézése, a megfelelő orvosi háttér biztosítása. Egy idős ember rengeteg egészségügyi gonddal küzd, de ha jól is bírja magát megvannak a saját nyügei és problémái.

Szerinted, még ha jó nyugdíjat is kap mennyire bőkezűen nyitja a pénztárcáját az unokája felé? Elárulom: egyetlen idős ember se adakozó. Úgy gondolja hogy az ő pénze az neki jár, az unoka feladata pedig hogy mindent megcsináljon mert úgy se sok az a napi 3-4 órás plusz munka egy 20 évesnek és ingyen lakik ott.

Meg fogja érteni a 80 éves nagymama hogy szükséges az egyetemre egy új laptop akár a legfapadosabb verzó, mert minden online megy? Esetleg az unoka az egyetem /a bejárás/a nagymama mellett menjen éjjelente dolgozni hogy legyen pénze laptopra és téli kabátra amire már a nagymama nem szeretne adni? Miért szükséges feláldoznia a fiatal éveit azért hogy nagymamát ápolja, azt a munkát amit a nagymama gyerekei vagy az unoka más testvérei nem szeretnének ellátni? Milyen nyugdíjból tud kényelmesen megélni egy egyetemista unoka és egy nagymama? Havi 300.000? 400.000? Havi 1.000.000? Milyen az átlag nyugdíj ehhez képest.

Hidd el sok ideig csináltam és az idegrendszerem tönkrement, borzalmas nehezen végeztem el még egy bölcsészkart is ami 80 kilométerre van a lakóhelyemtől. Csak akkor vállalok gyereket ha megfelelő körülményeket tudok biztosítani számára, születésétől fogva havonta fogok neki gyüjteni pénzt hogy 18 évesen ne üres zsebbel induljon az életben. Soha ne kerülhessen abba a helyzetben amit én a szüleimtől kaptam "ajándékba".

Szerintem még felnőtt korban is hátrány, ha szegény szüleid vannak.

Pl. nekem a középosztálybeli/gazdag családból származó ismerőseim már 23-27 évesen saját lakással, autóval rendelkeztek, amit mind a szülőktől kaptak. Vagy ha mást nem, a szülők tudták biztosítani a 30%-40%-50%-os önerőt a hitelhez.

A szegény ismerőseim ezzel szemben albérletben laknak vagy még otthon és jó esetben is csak 30 felett lesz lakásuk nagyrészt hitelből, annak ellenére, hogy diplomát szereztek, viszonylag jó állásuk van. Sokuk albérlet mellett még a diákhitelt is nyögik. Így nehéz egyről a kettőre jutni. Akinek már 25 évesen tehermentes lakása volt az 40 éves korára akár 10-20 millió kp-t is felhalmozhat, míg aki 35 évesen vesz lakást mondjuk 15 milliónyi hitel mellett, az 50 évesen is mínuszban lesz kvázi.