Mit tegyek ebben a helyzetben? Mi a feletteseim szándéka azzal, hogy nem osztanak rám munkát?

Már lassan 1 éve dolgozom egy helyen a közigazgatásban, és az utóbbi pár hétben nem szól hozzám a vezetőség, nem adnak feladatot, az iratok aláírásával húzzák az időt. A köszönésemet se mindig fogadják a folyosón.

A gond az, hogy nem a szakmámnak megfelelő helyen vagyok, és bekerülni is csak protekcióval tudtam, mert anélkül valószínűleg még ma se lenne állásom...

Az itt töltött idő alatt csak alantas munkát végeztem, olyat, amit egyszerű érettségivel meg lehet csinálni, semmi szaktudás nem kell hozzá.

Az egyik kollégám mondta, hogy kell ide az ember, a munkaerő, de én ebben nem hiszek. Fölösleges a munkám, nincs fejlődési lehetőség, nincs önálló hatásköröm, még feladatköröm se.

Azt hittem, hogy ez majd meg fog változni, de betelt a pohár.

Más helyre viszont nem kellenék, mert releváns tapasztalatot nem szereztem, és a fellépésem is elég rossz. Szorongok ismeretlen emberek között. Ide is nehezen illeszkedtem be.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a családommal közösen gyűjtjük a pénzt egy lakásra, és az itteni fizetés még mindig magasabb, mint amit a versenyszférában vagy más szervnél egy kezdőnek fizetnének.

Az lenne a legjobb, ha kirúgnának, mert megkönnyebbülést hozna. Reggelente 30-40 percet kések, délután is 20 perccel korábban lelépek, mivel úgy se csinálok semmi érdemit ott bent.

Munkaidő közben pedig erős gyomorgörcsöm van a szégyentől.

Azt már eldöntöttem, hogy elhúzok innen, csak azt nem tudom, hogy miért lettek ilyen passzívak a feletteseim. Arra játszanak, hogy belefáradok a semmit tevésbe? Legalább a szándékukkal tisztában lennék... Nem mernek szerintem elküldeni, mert egy feljebbvaló nevezett ki, tudom, hogy ez etikátlan.

Alig volt valami végzettségemhez illő feladatom, inkább ilyen kisegítő gyakornoki munkát végeztem/végzek.