Hogyan képesek elsőre értelmesnek tűnő emberek ennyire alávetni magukat Szabó Péter üres semmitmondásainak?

Adott ugye egy rakás jómódú üzletember (a célközönsége), akikhez valamiért kimagasló intelligenciát szokás párosítani, holott legtöbbször annyi történik, hogy megvesznek valamiből sokat, felcímkézik, majd eladják többszörös haszonnal. Hozzájuk lép oda Szabó Péter azzal az állítással, hogy ő tudja a boldogsághoz vezető utat (ami egyből implikálja azt, hogy az illető alapvetően nem boldog és neki ehhez segítség kell, mint a dedóban), és elmondja, hogy szeretni kell önmagad, vezess határidőnaplót, meg csak azokkal barátkozz, akik nem gátolnak a sikerben (igazi szektás elmebaj), szóval csupa olyan dolgot, amire józan paraszti ésszel egy "átlagember" is alapból tud vagy rájön. ja, és termsézetesen ha bárki kritizálni merészel, az csakis irigy lehet és sikertelen (nyilván Hitlerre is mindenki irigy, vagy egy tömeggyilkosra).

Nekem nem fér a fejembe, hogy komolynak tűnő embereken hogyan mennek át úgy ezek a gyermeteg, üres lózungok, mint kés a vajon.