Más is van úgy, hogy nem motiválja annyira a pénz, a fizetés? Hogy nincs igényük arra, hogy többet költsenek, mint 200-250 ezer?

Én nettó átlag 200-220 ezerből elvagyok (vidéken), igazából jó lenne fejlődni, előrébb jutni karrier, fizetés terén (idén ismét megyek egyetemre pont emiatt), de amúgy elvagyok ennyiből is.

Szüleimmel élek még, de idén lesz egy saját lakásom és egy nyaralóm a Balatonnál, csak fel kell újítani. Ez mind a kettő örökség. Gondolkozom ház vásarláson a lakást inkább kiadnám. Szóval igazából megvan mindenem. Családom úgysem lezs soha, az autózas marhára nem érdekel, kocsira biztosan soha nem költenék egy fillért sem, akkor inkább befektetnèm azt a pénzt.

"Más is van úgy, hogy nem motiválja annyira a pénz, a fizetés?"

Igen, van. Például én.

Többször mondogatják, hogy mit kéne ahhoz tennem, hogy többet keressek, de ez engem nem érdekel, mert az oda vezető út nagyon rögös, tolakodó típus pedig soha nem voltam. :)

Többre értékelem a nyugalmat, mint az idegeskedést, pedig terveim most is vannak és lesznek is. Még akkor sem hajtottam a pénzt, amikor kölcsönt kellett fizetnem, de annyit mindig dolgoztam, hogy rendben legyek anyagilag.

Láthatóan nekem más a fontos, és így is elértem szinte mindent, amit szerettem volna. Talán még többet is. Ami kimaradt, annak pedig biztosan megvolt az oka, ilyeneken nem szoktam rágódni.

Nem törtem soha magam előrébb, valahogy mégis mindig tolódott a szekerem. Én ezt mind a munkavégzésemmel értem el, nem pedig seggnyalással. Ahol egy idő után nem vették észre, hogy "megérdemlem", onnan mentem tovább, és egyáltalán nem biztos, hogy jobb fizetésért. Inkább azért, hogy szívesen járjak be dolgozni, és szeressem azt, amit csinálok. Nekem ez mindennél fontosabb.

Ahol nem érzem jól magam, ott nem tudnak annyit fizetni, hogy maradjak...

"Igen, ambíció csak azokban van, aki alá nem tett lakást meg egyebeket anyu-apu."

Ez megint csak egy általánosítás...

Véleményem szerint ez csöppet sem ezen múlik. Nekem 4 gyerekem van, egyforma nevelést kaptak, anyagilag is egyformán kezeltük őket. Az egyikben van hajtóerő, a másikban nincs. Az egyik link, a másik szorgalmas, az egyik pénznyelő, a másik spórolos.

Ez a személyiségüktől, értékrendjüktől függ, nem mástól. Hasonló példamutatás ellenére is lehet más az értékrendjük. Ugyanis példát nem csak a szülőkről vesznek, hanem a nagyon is befolyásoló környezettől.

"Én érzek némi ellentmondást a kérdésben."

A kérdésben semmi ellentmondás nincs. Vedd úgy, hogy a kérdező nem írt összegeket, mert igazából a kérdés lényegén semmit nem változtatnak az összegek. Ő egyszerűen nem törtet a többért, mert nincs rá igénye. Csak annyit kérdezett, hogy más is van-e így vele.

Ha belegondolsz, van olyan, akinek az Isten pénze sem elég. 800 ezret hazavisz, de hajt a többért. Ezért lényegtelen a kérdésben az összeg.

Én már 200-ból is félre tudtam tenni, örököltben lakva.

Amúgy ezeknél a kérdéseknél azt nem értem, hogy itt senkinek se adtak lakást (akár vettek szülők, örökség, család által ezer éve kiadott lakás a fiatal páré pár évig, amíg összeszedik magukat), mert a baráti körömben zömmel az előzőekben felsorolt esetek vannak.

Sőt, van olyan is 2, amikor nem pesti család, de van Pesten lakás. Gondolom megvették amikor tudták és kiadták. Jelenleg a Pesten dolgozó, tanuló huszonéves gyerekek laknak benne.

Amit főleg nem értek, hogy itt mindenki szingli?

Tudom, hogy drágák az albérletek, de a legtöbb huszonéves (felnőtt életet kezdő korosztály) esetén 2 fő bérli, nem?

Vannak szinglik, én is az vagyok, egyéb okokból direkt, nem tudom, ha akarnék, lenne-e párom. De a legtöbben nem szinglik és ott nem 1 ember nyögi ki a lakbért, rezsit, nem egy fizetésből.

Ha pedig 500 ezer a 2 bevétel összege és 150-et nyögnek ki, teszem azt, ne legyen már kevés....

Amúgy nekem se a pénz az első.

Nekem az első az, hogy elviselhető, szerethető munkahelyem legyen. Én alapból az a típus vagyok, aki utál dolgozni, én a munkahelyet szoktam unni, otthon sohasem unatkozom.

Nekem fontosabb, hogy a munkahelyen legyen olyan munkám, amit esetleg még szerethetek is, ami témaköre eleve érdekel.

Nem akarok családot, utazni kifejezetten keveset tervezek, mert más dolgok vonzanak, egyéb javak meg annyit azért nem érnek, amiért a hétköznapjaimat végigszenvedjem.

Szomorú, ha valaki nem vált szakmát (pedig már unja), nem vált akár részterületet (pedig már unja), túlórázik (pedig egy szinglinek is lenne jobb dolga: sport, hobbik, barátok, elegendő alvás), mindezeket azért, mert kell a sok pénz.

Sok esetben sajnos tényleg kell, például családja van, más esetben mert csak..

Ismerek olyat, akiről lerí, hogy utálja, amit csinál és motiváció 0, imád egy totál más területet, doktorál is belőle, de nem akar váltani, mert pénz. (Nincs családja.)

Ez számomra valahol szomorú.