Mit lépnétek a helyemben?

Márciusban elvesztettük a munkánkat barátnőmmel, mind a ketten vendéglátásban dolgoztunk, mivel nem nagyon találtunk másfajta munkát, tapasztalat hiányában, kivártuk a határzárat, és kijöttünk bátyámhoz svájcba( építőiparban dolgozik) , neki a főnöke mondta, ha kijövök, mehetek hozzájuk dolgozni mivel sok a munka( ez egy egyszerű betanított munka) , de mire kijöttem, a főnöke mondta, hogy nem kell végül ember, majd talán augusztus/ szeptembertől, így ez a terv füstbe is ment .Németül sosem tanultam/ tanultunk, nagyon kicsit beszéljük, de ez nem elég ahhoz, hogy munkát tudjunk találni, angolul beszélünk mind a ketten, de vendéglátásba, ahol van tapasztalatunk, ez nem elég. Végül nekem sikerült találnom angol nyelvel, egy mosogató munkát, persze elvállaltam mert örültem ennek is, viszont ez csak szeptember 1 ig szól, mivel nyári szezon. Barátnőmet sorra utasítják el, mivel fiatal, nincs sok tapasztalata, és nem tud németül, így nagyon hátrányban van. Beszéltük, hogy talán a téli szezonra(október-november) össze tud szedni annyi német nyelvtudást, hogy eltudjon menni szobalánynak. Viszont az még 3-4 hónap. Tesóm főnökére nem alapoznék, hogy mehetek oda, hisz egyszer már “megszivatott”, így nekem szeptembertől megint munkát kéne keresnem.

Viszont felmerült bennem, hogy megéri e ez így? Hogy a “legalja” munkát kell csinálnom a nyelv hiányában? Vagy menjünk haza szeptemberben, feküdjünk rá a németre , és jövő nyárra jöjjünk vissza, úgy , hogy már van fix munkánk? Vagy maradjunk kint és sodródjunk az árral, hátha lesz valami? Bennem van az is, hogy ha kint dolgozom akkor 28-30 évesen lesz pénzem, viszont csak egy pincér szakmám lesz, amibe nem akarok életem végéig dolgozni.

25 vagyok egyébként.

Kicsit elhamarkodott döntés volt nekivágni így, viszont “kétségbe” voltunk esve, és nem volt nagyon veszteni valónk azzal, hogy kijövünk.