Sokan miért tiltakoznak az ellen az elképzelés ellen, hogy kötelező legyen a bérintervallum feltüntetése az álláshirdetésekben?

Ha nagyon szeretnéd akkor legyen a bérintervallum amit neked ajánlok 100 ezer forint - 1 millió forint.

Engem személy szerint nem zavar. Az interjún megkérdezem a bruttó bért én mondok mondjuk 100 ezerrel többet. Erre ők ezt nem adják meg akkor felállok, megköszönöm a meghallgatást majd távozom. a jelenlegi munkahelyemen ezt csináltam és délután felhívtak, hogy megadják a kért bért.

Egy munkaadó sokszor a személyes szimpátia alapján dönt a bérről.

Miért is növelné ez a versenyt?

A bér alku tárgya, és versenypozíciót is szabályoz a cégek között. Továbbá normális ember a pozíciót nem önmagában a bér alapján ítéli meg, hanem a kollégák, munkahelyi körülmények stb kapcsán.

Sok értelme nem lenne, mert egyrészt megadnak nagy szórást, másrészt hamis képet állítana fel a jelentkezőkben is.

Például vegyünk egy építésvezetőt.

Nem mindegy, hogy egy építész/építőmérnöki diplomával, FMV jogosultsággal rendelkező ember jelentkezik aki mondjuk előtte 6-7 milliárdos munkákon irányított és van 5-10 v tapasztalata. Vagy egy újonc aki még soha nem dolgozott. Vagy egy kisebbségi aki segédmunkásként irányított 3 másik segédet.

Nyilván megvan mindnek a helye és az értéke, valaki megér 1+ milliót is, míg a másiknak 300 ezer is sok.

Na meg munkáltatói szempontból nyilván nem az a cél, hogy felverjék a béreket, hanem hogy alacsonyan tartsák amennyire lehet.

Általában amikor egy cég keres embert, tisztában van vele, hogy mi az a bérsáv, amit a munkavállalóra kell szánnia. Ha nincs tisztában vele, akkor ne menj oda dolgozni...

Ugyanez fordítva: amikor valaki munkát keres, az legyen tisztában azzal, hogy az ő munkája mennyit ér. Nem azzal, hogy mennit szeretne keresni, hanem hogy mennyit ér. Ha nincs tisztában vele, és/vagy a valóságtól elrugaszkodott összeget szeretne, akkor a cég ebből is tudja, hogy nem azt a munkavállalót keresi. Ha a munkavállaló túl keveset kér, akkor viszont erősen alulértékeli önmagát, jó eséllyel a munkája is szar lesz, szintén kerülendő.

Persze akit éppen nem vettek fel már a 120. helyre sem, abban biztos felmerül, hogy valaki biztos a felét kérte. Pedig valószinűleg vele volt a baj.

Ahogy utolsó is írta, ha valaki jelentkezik egy állásra, tudja, hogy van esélye, akkor tudja a bérsávot, hogy mettől meddig kérhet tapasztalattól, nyelvtudástól, stb. függően. Az interjún már az első körben megkérdezik, hogy mennyit kér. Az illető megmondja. Ha ez jóval magasabb, mint amennyit a cég rászaán, akkor már be se hívják következő körre, mert látják, hogy nem gondolkodik reálisan, nincs tisztában a saját értékével. Ha kicsit több, akkor valószínűleg megkérdezik, hogy hajlandó lenne-e ebből engedni, vagy azt mondják, hogy ők ennyit nem tudnak adni, kicsit engednie kell ha tovább akar haladni az interjúkkal.

És aztán a végén, az utolsó kör után pedig jön a bértárgyalás, ahol a cég tudja, hogy mennyit szán rá és tudja, hogy az illető mennyit kér, ez alapján ajánlanak valamit, amit az illető elfogad vagy megpróbál alkudozni.

Ennyi. Mivel lenne jobb ha lenne bérsáv megadva? Ugyanez lenne a folyamat, azzal a különbséggel, hogy minden jelentkező a bérsáv teteje felé adná meg az igényét, tehát igazából csak egy max.-ot lenne érdemes megadniuk a munkáltatóknak.

Nem véletlenül nincs lyen sehol a világban, hiába jön fel itt állandóan ez a téma. A munkáltató nem akar magával kitolni. Plusz simán elképzelhető, hogy valakinek a max.-on túl is fizetnének mert annyira jó volt az interjúkon és olyanok a tapasztalatai, hogy nekik ő kell és akár többet is adnak. Szóval a max. megadásának se lenne értelme.

Azaz végül se a min. se a max. összeg megadásának nem lenne értelme.

Ez szép és jó, amit az utolsó kommentelők leírtak, de hogyha sehol nincs leírva, hogy mennyi az átlagos bér adott munkáért, akkor nekem egyszeri munkavállalóként honnan kéne tudnom, mennyit kérjek? A statisztikás átlagbérekből nem indulhatok ki, mert azoknak köze sincs a mediánhoz vagy a valósághoz. Ha mondjuk egy helyen dolgoztam eddigi életemben, akkor nem tudom, hogy átlagos, jó vagy rossz fizut kaptam. Ha nem mondhatom azt, hogy mennyit szeretnék (tegyük fel, hogy abból indulok ki, hogy mennyi kell a megélhetéshez), azt meg nem tudom, mert ugye sehol sincs leirva, hogy mennyit szokás adni, akkor ehhez mérten honnan tudjam, hogy én mennyit érek?

És ha nem tudom így számszerűsítve, mennyit érek, mert ugye nincs viszonyítási alapom, akkor az összes fenti kommentben kifejtett érvrendszer megdőlt.

"Ez szép és jó, amit az utolsó kommentelők leírtak, de hogyha sehol nincs leírva, hogy mennyi az átlagos bér adott munkáért, akkor nekem egyszeri munkavállalóként honnan kéne tudnom, mennyit kérjek?"

1. Sok álláshirdetésben tényleg írnak bérsávot.

2. Statisztikák.

3. Ismerősöket megkérdezel (akikkel együtt tanultad a szakmát pl. vagy felsőbbévesek).

4. Kiírod kérdésként, például ide.

Aztán ebből a 4-ből csak ki tudsz hámozni valamit. Sőt, engem ha személyesen kérdeztek a fizetésemről akár munkatársaim vagy ismerőseim, akkor is mindig megmondtam, hogy mennyit keresek, "cserébe" ők is és ez is segítség.

A cégeknek jó csak, ha nem tüntetik fel, mert így a már ott dolgozókat megtarthatják piaci ár alatt.

Akik szerint nem kell feltüntetni, azoknak mi a véleménye arról hogy csak a mi kis porfészek országunkban nem lehet tudni a bérsávot, Nyugaton, főleg Nagy-Britanniában szokás feltüntetni?

Szerintem nálunk van rosszul a rendszer