Unom már az interjúkra járást, kezdek belefásulni és feladni. Már az interjún is észreveszik ezt. Hogyan tudnám visszanyerni a reményt?

Az utóbbi 1,5-2 hónapban elkezdtem intenzíven állást keresni. Körülbelül 7-8 állásinterjún voltam. Általában ugyanazokat kérdezik, már kicsit magyarul és angolul is olyan hatása lehet a válaszaimnak, mintha előre betanultam volna, hiszen annyiszor elmondtam. A main például rá is kérdeztek, hogy mindig ennyire higgadt vagyok-e.

Igyekszem olyan cégehez pályázni, melyek ismertebbek, illetve olyan munkakörökre, melyeknél a feltétel és a feladatleírás tetszik, ám legtöbbször csalódok. Mindig személyesen kiderül valami, például az álláshirdetésben kiírt feladatok köszönőviszonyban sincsenek a tényleges feladatokkal, vagy épp olyan munkáról lenne szó ami azzal járna, hogy heti 3-4 nap másik városokban kell dolgoznom, vagy két helyen is kiderült, hogy csak határozott időre tudnának alkalmazni, míg a jelenleg állapotos kolléga vissza nem tér, stb. Az utóbbi időre inkább ezek jellemzőek, így már teljesen reményvesztetten megyek interjúra.

Eddig igazán csak két munkahely tetszett volna, egyik helyről kaptam is ajánlatot, de a felkínált bérért nem érte volna meg átmenni, a másik helyről pedig (még) nem jeleztek vissza 1 hónap alatt így feltehetően nem is fognak.

Nagyon csalódott vagyok, hisz a jónak tűnő lehetőségek közül is rengeteg a zsákutca. Hogyan tudnám visszanyerni a kezdeti lelkesedést vagy csak némi lelkesedést ami motiválna arra, hogy lelkesebben válaszolhassak a kérdésekre?