A gyáraknak miért olyan depresszív és rideg a hangulata?

Eleinte utaltam a gyarakat, mikor betanitott munkaskent diak koromban ide-oda betevedtem. Most mar gyartogepeket tervezunk es epitunk a kollegaimmal, melyeket be is uzemelunk az adott gyaregysegben. Felnott fejjel a muszaki megoldasokat nezve, mernokkent azt mondom minden gyaregyseg egy nagy jatszoszoba. 😄 En imadom mindet, a finommechanikai osszeszerelo egysegektol kezdve a teljesen automatizalt, robotcellas sorokon at a nehezipari hengermuvekig, kohokig, tobb ezer tonnas presekig mindent. A szazados pontossaggal dolgozo beulteto gepek sebessege es precizitasa, a tobb 100 kiloamperes ponthegeszto gepek eroatviteli vezerlese, a biztonsagi rendszerek, az eromuvi turbinahazak, mind zsenialisak, legszivesebben egesz nap ilyen helyen dolgoznek/nezelodnek, mint sem az irodaban bent a cegnel bamuljam a tervezo programot napi 8 oraban. Szerencsere volt alkalmam szakmunkaskent meg anno operatorkent is reszt venni a termelesben. Teljes mertekben megertem, hogy az emulziosargara festett gepek tomkelege, a tonnanyi vas, a pneumatikus lefuvatok, presek, lyukasztok kopacsolasa, a hegesztok sercegese es az argon gazes emulzio szaga egy laikusnak rideg, taszito, undorito, visszataszito kornyezetet sugall. Ugyan ezt ereztem 16 evesen, amit az operatori munkakorulmeny (szunetek, kotott munkaido, 10-20' ebedido, wc-re is keredzkedni kell, primitiv, budos emberek tomege, kotelezo egyenruha, monoton munka, primitiv csoportvezetok, lekezelo hangnem, stb.) csak hatvanyozottan fokoz. Egy 700 loeros hidraulika szivattyu vezerlovel vivott harc, mikor bokaig uszol az olajban, agyad egyik fele a PLC programban, masik fele a vezerloszekrenyben, kicsit izgalmasabb, mas jellegu moka.