A gyáraknak miért olyan depresszív és rideg a hangulata?

Épkézláb sori munkásból is hiány van (hangsúly az épkézlábon van).

Egyébként egy gyár termelésre van, nem pedig gyerekszoba. Üdv a felnőtt világban.

"Pedig állítólag a gépészmérnök az egyik legnépszerűbb szak az egyetemre járók közt"

Hát fura, biosz szakon 250en voltunk egy évfolyamba, elég népszerű, mégis 20 ember végzi el félévente. Annak is a nagyrésze megy amerikába és egyéb helyre. Mo-n attól még.nem lesz belőle sok, hogy az egyetemre sok embert felvettek

Én csak diákként dolgoztam gyárban, de amúgy a kezdetektől irodai dolgozó vagyok.

Nekem pont hogy különleges, pozitív hangulata van egy gyárnak. Hogy minden olyan nagy.

Szerintem onnan fakad, hogy mikor kicsi voltam, az apukám ilyen helyen dolgozott, és nagyritkán bementem oda.

Minden olyan hatalmas volt, egy gyereknek ez különleges, egy csodaország. Ez az érzés megmaradt, pedig diákként voltam gyártósoron is.

De nem a nagy gépektől meg a csarnokoktól van ez a depresszív hangulat. Hajnal 3.30-kor kelni kell, hogy elérd a 4 órás buszt, ami vidékről bevisz a városba, még ott is juss el a munkahelyig... Embertelen.

Ha délutános vagy, este ugyanez. Kegyetlen. Nem bírtam.

360-an voltunk a 300 fős teremben, első 2 hétben a földön ültem, utána meg szinte bárhova ülhettem volna 20-nál többen sosem voltunk órán.

Minden héten az első padban ültem, erre vizsgán benyögte az ürge, hogy nem emlékszik rám, így max. 2-es lehetek!

Összesen 9-en végeztünk időben, sokan kiestek és rengeteg volt a csúszó, ami 360 induló esetén elég nagy lemorzsolódás.

Közel egy éve dolgoztam a második munkahelyemen, mikor felvettek vezetőnek egy frissen végzett nagyreményű emberkét, a volt csoporttársamat, aki röpke 4 évet csúszott csak.

Velem íratta az üzemi próbákat, a jelentéseket, de az ő neve alatt, beiratkozott doktori iskolába, majd elvárta volna, hogy mérek, feldolgozom és megírom helyette fizetetlen túlóra keretében. Nemet mondtam, állítása szerint megvolt kötve a keze, nem tehet érdekemben semmit, így kénytelen volt kirúgni, ilyen az élet...

A gyárakban is vannak irodák.

Aki pénzügyes, beszerző, mérnök ők nem a gyártócsarnokban dolgoznak.

1-es vagyok.

Diákmunkáztam ott.

Gyilkos volt a monoton munka, nem telt az idő, a kollégák utálatosak voltak, a főnök úgy bánt mindenkivel, mint egy darab sz.a.rral.

Semminek se nézték a dolgozókat.

A gyárépületnek meg volt egy undorító, rideg kisugárzása.