Miért mondja olyan ember, akinek sohasem volt pénzze, hogy a pénz nem boldogít?

A penz nem boldogit, de jobb egy merciben sirni, mint egy biciklin. :D

Viccet felreteve, valoban nem boldogit, de azert sok olyasmit vehetsz rajta, ami boldogabba tehet.

Azért ezek az emberek közben a legirigyebbek is :)

"Apuci biztos a segge alá rakott mindent"

"Családi háttér" stb.

Nem boldogít, csak szükséges kb. mindenhez ami boldoggá tud tenni.

Mennyi kell legyen neki, hogy azt mondhassa, nem boldogít?

Mert ez a "van pénze", "nincs pénze" elég relatív.

Lehet, ha valaki összetenné a két kezét, ha látná a számlakivonatom, megint más meg sírna keserűségében, ha annyiból kéne megélnie egy hónapig, mint a mi éves bevételünk.

Amugy önmagában valóban nem boldogít.

Ha van valami komoly problémám, amin nem lehet pénzzel segíteni, akkor nem igazán vigasztal, hogy legalább pénzem van. Nem leszek boldogabb tőle.

Viszont nagyban megkönnyíti a mindennapokat. Nagyobb biztonságban érzem magam, ha tudok félretenni, ha nem küld padlóra egy nagyobb kiadás.

A mindennapokban maximum örömet lehet rajta venni, hogy megvehetem magamnak azt a cipőt, vagy plusz két csokit a boltban.

Sokáig külföldön dolgoztam, a tengerentúlon. 3 havonta egy hetet láttam a kisfiamat és a feleségem. Ők itthon voltak Magyarországon. Szörnyű érzés volt, mikor letelt az 1 hét és vissza kellett indulni hónapokra. Azok az utolsó órák otthon, a családdal. Azok a gondolatok, hogy vajon eleget játszottam a gyerekkel.

Jól éltünk volt pénz, luxus penthouse bérelt lakásban laktunk, itthon volt egy Hummerom. Pénz volt dögivel. És rohadtul nem voltam boldog, belefáradtam a külföldi munkába inkább lelkileg. Akkor azt mondtam, inkább legyen kevesebb pénz, de legyek otthon minden nap, mint egy rendes család. A sokat ostorozott és lenézett prolikra is irigykedtem, mert otthon lehet minden este.

Feladtam a külföldi melót, lett egy sima polgári, nem olyan jól fizető állásom, itthon. A rengeteg külföldön megkeresett pénzből, az akkori nagylábon élés miatt, szinte semmi nem maradt, annyi hogy lett egy panellakás és a Hummer helyett egy 5 éves Renault.

De azt mondom, boldogabb vagyok.

7-es jól mondja: pont ezt fogalmaztam meg magamban, hogy nem boldogít, de nagyobb biztonságot ad.

Voltam olyan szegény is, hogy fél kg kenyérre nem volt pénzem, most lényegesen jobban állok - mégsem vagyok egyenes arányban boldogabb. max nem dőlt össze a világ, amikor megszűnt a munkaviszonyom - de most is megközelítőleg azonos szinten élek. nem dorbézolok, stb.

Csak egy kérdés: vajon mennyire lehet boldog az az ember, akinek bár milliói vannak, de a gyereke drogos, alkoholista, stb. és rohan a vesztébe?

vagy milliói vannak, de áttétes rákot fedeztek fel nála? Max annyi, hogy megpróbálhat jobb kezeléseket megvenni, ami vagy hat, vagy nem.

Én inkább azt mondanám: a pénz ÖNMAGÁBAN nem boldogít.

Denial.

Mivel rájött, hogy nem tud hozzájutni, elhiteti magával, hogy igazából nem is volt fontos soha, erre pedig népszerű cliché a "pénz nem boldogít" kifejezés. Nincs abban semmi boldogság, hogy nem jut megfelelő étkezésre, kikapcsolódásra.

Ez egy gyakori jelenség egyébként nem csak a pénz esetén, de más területeken is az életben.