Hogy lehet ezt az anyagi helyzetet kezelni hogy ne őrölje fel teljesen az embert?

Szóval van egy elsődleges anyagi célom, méghozzá egy saját lakás. Mire ezt össze rakom, az optimális esetben is úgy 8-10 év. Nyilván vannak kiadásaim, vannak amik szükségszerűek, meg amiket úgy tudok mérlegelni hogy biztos kell-e az most nekem avagy sem. De a legrosszabb az egészbe, hogy bármire ki kell adnom pénzt a kezemből, úgy érzem, azt a valamikori lakásom vételárából vonom meg. Úgy mond a legoptimálisabb az lenne ha tényleg csak létszűkséges dolgokra adnék ki, de hát az még is csak annyira nyomorúságos. Persze próbálom minimálisra redukálni a kiadásaimat, de folyamatosan millió egy dolog van, ami éppen kéne, vagy szeretnék. De kénytelen vagyok megvonni magamtól sok mindent a nagyobb cél érdekében. Amiben nem vagyok biztos hogy olyan nagy sikernek élném majd meg, hogy össze kuporgattam végre egy lakásra, aztán megint ott leszek a világba meztelen seggel. Csak van egy lakásom. Csöbörből vödörbe. Mert mondjuk akkor szeretnék egy autót vagy akármit kezdődik minden elölről. Leélem ebben a szánalmas mókuskerékben az életem, aztán azon veszem észre magam, hogy megöregedtem és meghalok és soha nem tudtam igazán élvezni az életet. Mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel? van egyáltalán értelme így élni?