Hogy lehet ezt az anyagi helyzetet kezelni hogy ne őrölje fel teljesen az embert?

Én 11 évig dolgoztam mint állat, nem "éltem". 25 évesen készpénzre megvettem a lakásom, hitelem nem volt, csak ahogy Te is mondtad: a meztelem seg.em, no meg egy lepusztult, üres lakásom. Szüleim még 5 évig főztek rám, tehát erre költenem nem kellett, és igencsak sokat lehetett vele spórolni, ez alatt minden születésnapomra, és karácsonyra vettem a lakásba egy nagyobb dolgot (hűtő, mosógép, tűzhely stb.). Belaktam. 5 év múlva lett annyi pénzem, hogy megtoldva egy nagyobba költöztem. Még ekkor is csak 35 éves voltam, de az 5 évbe belefértek koncertek, fapados külföldre utazások is. 2 év múlva férjhez mentem, családot alapítottam. Most jelenleg családi házban élek, van egy plussz lakásom, amit kiadok, hitelünk semmi. A lakáskiadás összegéből most "élek, élünk". Igaz, nem tiniként járok táncolni, hanem a korosztályos baráti körömmel, de nem érzem úgy, hogy bármiről lemaradtam volna, csak kicsit később indultam útnak ilyen szempontból. :)

De nyugodt éjszakáim voltak, nem járt az agyam állandóan azon, hogy mikor dől be a hitelem, és nem kellett egy egész bankot eltartanom az életem során a családom mellett.

Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az elvárása, én már tiniként is tudatos ember voltam, nem éltem meg tragédiaként soha, hogy a fiatalkorom kicsit elfutott mellettem. Inkább úgy mondanám, hogy egy részét nemes célra "áldoztam" fel. :)

"Persze, aztán valami baja lesz az embernek, elveszti az állását, vagy tartósan munkanélküli lesz egészségügyi vagy bármilyen okból, nem tud fizetni a bank meg visz mindent."

Leghosszabb futamidőre veszed fel amivel minimális a törlesztő. Mellette megtakarítasz amivel elvesztett munka esetén is akár évekig tudod fizetni a törlesztőt.

Vagy bármikor kiadod és ott laksz ahol most is.