Nem igazán tudom erkölcsös-e egyáltalán feltörekedni, vagy az emberektől elzárkózva kényelmes burokban élni, sok vallás is tiltja. Ti hogy álltok ehhez?

Például Jézus is megmondta, hogy nehezebb a tevének átlépnie a tű fokán, mint a gazdagoknak Isten országába jutni, megmondta azt is, hogy osszuk meg másokkal azt, amink van.

De nem tesszük.

És ebből azzal nem tudom magam kimosni, hogy néha adakozom, szóval nem tudom. Sok más vallás is állít hasonlót, de a vallásokat nem nézve is elég rossz tudni, hogy pl van ahol gyerekek éheznek, én meg a tengerpartra járok, meg fagylaltot eszem, stb.

Iszonyatosan sok szenvedés van a világban és minél jobban próbálok elzárkózni tőle, annál jobban nyomaszt a létezése és ilyenkor mindentől elmegy a kedvem. Ezt talán azok nem érzik, akik beleszülettek egy vagyonba, de azok viszont eléggé érzik, akik maguk teremtik elő.