Miért a pénz ural ennyire mindent? Pénz nélkül már élni sem lehet?

A depresszió és a szorongás az bullshit.

Mész és csinálod amit kell. Minden más csak kifogás.

A pénz nem jó vagy rossz, csupán egy motivátor, egy eszköz. Ha így tekintesz rá, akkor sokkal jobb életed lesz.

Te magad vagy, aki felelsz azért, hogy hogyan élsz. 6 éves voltam, amikor a semmibe kerültünk. 0 forintunk volt, nem volt ingatlanunk, semmink sem volt, mert édesanyám elvált az alkoholista apámtól, és minden ráment az addig felhalmozott adósságokra. Nem volt erős családi hátterünk, tulajdonképpen semmink sem volt. Volt, hogy egy alagsori szolgálati lakásban éltünk, édesanyám néhány ezer forintot keresett havonta. Mára, 15 évvel később van saját új építésű családi házunk, autónk, testvéremmel mindketten egyetemre járok, nekem mellette egy korrekt, jól fizető munkám van, ami a tanulmányaimmal kapcsolatos.

Nem nyertünk a lottón, nem helyezkedtünk sehova, de sosem adtuk fel, kitartóan dolgoztunk, tanultunk, küzdöttünk. Ennyi a titok. Tenni kell azért, hogy elérj valamit, nem pedig sajnálkozni.

23 évesen oda jutottam, hogy van egy jó munkám, nagyszerű karrier áll előttem, jobban keresek, mint az átlag, bármit meg tudok javítani, ami elromlik, van egy gyönyörű, okos lány mellettem, és soha egyetlen forintot sem fogadtam el itthonról. Mindezt egy alagsorból, a 0-ról értük el. Szóval minden lehetséges, ha teszel érte.

25-ös tehát 6 éves voltál és 15 évvel később 23?

( Szóval nem 21??? )

Tehát nem anyukád érdeme, hogy megteremtette neked az életet a semmiből szinte, hanem a tied?

"nekem nincs segítségem a két kezemen kívül"

Hát ez a baj! Két kezével nem nagyon lesz senkinek pénze, max. pár prostituáltnak meg bokszolónak, de ők sem sokáig tartják meg. Ha a buksidat használnád gyorsabban haladnál. A szegény emberek között elég kevés az okos.

Azért mi is kellettünk hozzá.

Nélkülöztünk, dolgoztunk, ügyeket intéztünk, és ahogyan írtam, sosem fogadok el pénzt itthonról, megélek a saját jövedelmemből, sőt többször én adok haza.