Miért van az, hogyha valaki másra költi a pénzét, mint a többi ember, akkor már furcsának tekintik, irigyek rá, a szegényebb embertől még azt a keveset is sajnálják?

Szóval van egy csomó ismerős illetve munkatárs, akik elszívják a napi másfél doboz cigit például. Én nem dohányzok, nem iszom: így megveszek néha 1-1 drágább márkájú ruhát, parfümöt. Ilyenkor sokszor hülyének néznek, illetve megkérdik, hogy erre miből telik. Abba nem gondolnak bele, hogy amit ők csinálnak az mennyibe kerül?

Másik példa: majdnem mindenkinek van autója, pedig a munkájához nem fontos, nem az miatt. Én klímára ruháztam be: a legtöbb embertől ezt kapom meg: van ott pénz. De miért? Akinek autója van az természetes, de akinek egy 10-ed annyiba kerülő klímája, az már mindjárt gazdag?

És akinek van autója volt olyan, hogy irigykedve nézte a klímámat. A szegényebb embertől, még azt a keveset is irigylik, miért van ez?

Mondok egy 3. példát: munkahelyen rendeltünk magunknak ebédet. Néha-néha előfordul. Amikor hozta a futár, és látta ezt egy olyan fickó, akinek 2-szer akkora a fizetése, mint minekünk akik rendeltünk (!) ezt mondta: "Ti ezt hogyan engedhetitek meg magatoknak?"

Szóval akik kevesebbet keresnek, attól már a kaját is sajnálják?

Tehát aki másra költi a pénzét, mert teszem fel más a gondolkodása, vagy nem akar autót fenntartani, de beruház egy klímára, mert csak arra telik és valaminek kell ugye örülni a szegényebbnek is, akkor attól miért sajnálják azt a pici örömöt is? Aki kevesebbet keres attól azt a kevesebbet is sajnálják? Valahogy ezt vettem észre az embereken...