Milyen érzés gazdagnak, jómódúnak lenni?

Hát én voltam szegény,és jelenleg jómódúnak tartom magam. (bár mások gazdagnak mondanának,de kinek mi a a gazdagság?)

Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem jó érzés hogy van bőven pénzed. De! Jó érzés. Mivel tudom milyen ha elfogy a hó közepére a pénzed,így jó érzés,hogy ilyen dolgokon már rég nem kell agyalni. Nincs olyan probléma hogy vegyek vagy ne vegyek valamit, egyek vagy ne egyek valamit.

Legjobban én személy szerint annak örülök,hogy ma már nem gond az utazás számomra. Ha Kínába szeretnék menni,akkor odamegyek. Ha New Yorkba akkor oda. Nem kell évekig spórolnom,és nem kell azt mondanom hogy "ez csak egy álom marad"

De végül mindenki tudja hogy ha pénzed van,akkor jól elvagy,

Én a gazdagságomat (nevezzük így) azzal hálálom meg,hogy rendszeresen adakozom, és segítek másokon. Megbecsülőm a sikeremet, és igyekszem továbbra is normális ember maradni.

40/N

Gzadagnak,jómódúnak nem tudom...

De szegényként nőttem fel,állandó veszekedések a pénz miatt,ajándék sosem,se szülinapi torta,semmi,örültem ha kenyér volt,és ruha amiben járhattam.Középiskola után önerőből egyetem,suli mellett meló,annyit kerestem hogy éhen nem haltam,de 20 forintot is meg keleltt néznem,hogy jut-e mindkét kiflire.

Végeztem,van jobban fizető munkám,párom aki kb ugyanannyit keres mint én.Albérletben élünk igaz,de nem kell megnéznem hogy belefér-e a havi kiadásokba egy strand,vagy csak a közeli tópart.Nem kell gondolkodnom hogy van-e még a kártyámon annyi hogy kifizessen a cuki kisrucit ha bemegyek,mert megtetszett a kirakatban.Nem gombóccal a torkomban fekszek le hogy lesz-e holnapra is kaja,mert tudom hogy tele a hűtő és rendelni is tudok,nem úgy mint régen hogy nemhogy rendelős kajára nem volt,telefonra se amin hivni lehetett volna.

Ezt csak az érzi át aki átélte mindkét érzést.

Kitartás,valahol rád is jobb élet vár.

Milyen választ vársz? Jó érzés. Jó érzés hogy a boltban nem kell nézni az árakat, hogy ha elmegyek a gyerekekkel venni nekik egy új cipőt és meglátnak egy nekik tetszőt nem kell azt mondanom hogy "nézzünk körbe, biztos van olcsóbb".

Jó érzés hogy sokat tudok a gyerekeimmel lenni mert van takarítónő.

Jó érzés hogy anyagi akadály nincs sem az ő, sem a mi tanulásunknak (én most spanyolul tanulok, a férjem fényképezős tanfolyamra jár, a gyerekek úszni).

Jó hogy ha szeretnénk kettesben lenni a férjemmel nem okoz gondot sem az étterem, sem a babyszitter kifizetése.

Bár most még kicsik a gyerekek, de remélem ha nagyobb lesznek akkor is így állunk majd és fogunk tudni utazni, meg tudjuk nekik mutatni "az egész világot".

hány éves vagy?

milyen végzettséged van?

városban laksz?

volt egy időszak 4 éves korom körül, amikor se anyámnak se apámnak nem volt munkája, egyszerre rúgták ki őket, és akkor született meg az öcsém

mondanom se kell ruhám is kb alig volt, szerencsére kajára azért mindig jutott, de ilyen, hogy játék, állatkert,kirándulás,fagyi ismeretlen fogalom volt, kb azt meg kellett nézni hogy belefér e havonta 1 tábla csoki luxusként

mivel apámnak olyan a mentalitása amilyen 1000000 emberből 1nek van, ezért felülemelkedtünk a nehéz időszakon, az összes maradék pénzünket belekockáztatta egy vállalkozásba, még kölcsönt is vett fel, rokonoktól kért

most ott tartunk hogy 2 lakásunk van, egy nyaraló, mellé egy kisebb yachtnak mondható motorcsónak, 4 autó, minden évben nyaralunk, van 2 lovunk, és kb mindent megengedhetünk magunknak

sokkal nyugodtabb így az élet, mint a régi amire visszaemlékszem, hogy milyen sz*rul álltunk, de mindez kb 16 évnyi kemény munka apám részéről és nélkülözés az egész család részéről

kitartás, kívánom hogy sikerüljön kitörnöd, és nyugalomban élni az életed :)

Anyám egyedül nevelt három gyereket egy tanári fizetésből. Egész gyerekkoromban örökölt, ronda ruhákban jártam és a padtársam téliszalámis szendvicsére áhitoztam. Önerőből jártam egyetemre,teljes állást vállaltam mellette, megtanultam tisztességesen két idegen nyelvet és saját vállalkozásom lett.

Most nincs hitel a házon, takaritónő takarit, 2 autónk van és vehetek könyveket, erre nagyon vágytam. Nem okoz gondot a nyaralás (bár nem Hawaiira járunk), normálisak a ruháink (bár nem Gucci) és azt eszünk, amit szeretnénk.

Sokat dolgozom és nagy a felelősség is, mert alkalmazottaink is vannak, de tudom segiteni édesanyámat és ha kell, akkor a családban másokat is.

A gyerekeim kicsit nyávogósak :), megszokták, hogy jólétben élnek, de édesek, aranyosak, nincs X boxuk és laptopjuk vagy okos telefonjuk, mert nem értek egyet vele. Viszont ehetnek, amit szeretnének és sokat jövünk-megyünk együtt ha felmegy a benzin ára akkor is, kaptak kutyát, bringát, jókedvü anyukát. Nem bébiszitter neveli őket, hanem minden nap anya fekteti le, ellenőrzöm a házit is és magam viszem őket nyelvórára. A tanulásban nem ismerek tréfát, most kell megtanulniuk, hogy kemény munkával lehet eredményt elérni. Viszem őket magammal, ha másokon segitek (árvaház vagy szomszéd néni) és sokat mesélek a gyerekkoromról.

De ha boldotalan vagy, akkor azon a jómód sem segit, hidd el! Tapasztaltam. A pénz megkönnyit dolgokat, de nem old meg mindent!