Jobban élünk ma, mint 50-60 éve vagy rosszabbul?

Ez attól függ, hogy Neked/Nekünk akkor mi volt a fontos és mi az ma.

Jobban éltünk azért, mert mindenkinek volt munkája, nem kellett félni a kirúgásoktól. Jobban éltünk, mert kevesebb gyilkos "járt" közöttünk, nem volt drog. A nap sem égetett ennyire. Jobban éltünk, mert csak 8 órát kellett dolgozni, nem pedig 12-öt + fekete. Jobban élünk, mert nem hajtottunk arra, hogy több legyen a szomszédnál, a kulcsos gyerekekre figyelt a szomszéd is, és nagyon boldogok voltunk, ha a falu végi pocsolyában megfürödhettünk. Nem volt ennyi stressz, bunkó főnök, állandó rohanás. Volt idő a gyerekekre, mivel az anyák nagy százalékának legfőbb állása a gyerekNEVELÉS volt.

Alig volt allergiás, beteg ember. Volt cél és remény arra, hogy megvalósul.

Rosszabbul éltünk, mert nem tudtunk külföldre menni nyaralni wellnesszállodába, nem értük el mobilon egyből a gyerekünket (a csöppet sem fontos dolgok miatt), a WC-re gyalog kellett mennünk, nem pedig terepjáróval vittek, a banánt alig ismertük, és ha volt a boltban, 2-3 órát álltunk érte sorba. Évente 2-3-szor ettünk csokoládét (azóta sem hiányzik, nem lettem csokifüggő), csupa zsíros, "egészségtelen" ételeket ettünk (valószínűleg ezért is éltek nagyszüleink 80-90 évig), kilométereket kellett az iskolába gyalogolni, nem volt mozi, csak templom, nem volt fülsiketítő diszkó, csak halkan hallgatott Szabad Európa. Rosszul éltem, mert akkor tudtam lakást venni 4 évi hitelre, mivel biztos volt minden hónapban a fizetésem. Nekem amim van minden abból az időből származik. A rendszerváltás óta semmit nem "fejlődtem", csak létfenntartást végzek, de azt állandóan. Csak 40 éves korom felett mertem gyereket vállalni, és még akkor sem voltam biztos benne, hogy el fogom tudni tartani. Pedig tényleg nem vagyok nagy igényű, mivel nem szoktam hozzá. Ráadásul az sem izgat, ha a szomszédnak több van valamiből. Teljesen hidegen hagy.

A köztartozás egy részét pedig tényleg akkor halmoztuk fel, (42 év alatt) de azt az adókból (akkori számítások szerint 2 éven belül) ki tudtuk volna fizetni. Lehet, hogy valaki még emlékszik arra, hogy amikor a jövedelemadót bevezették, azt mondta a kormány, csak 2 évre kell, addigra az államadósság kifut, és eltörlik. Ahhoz képest már több, mint 20 éve fizetünk.

Nekem ezek jutottak eszembe a magam részéről.

Hogy jobban-e? Abszolút, vagy relatív értelemben? A környezetünkhöz és akkori lehetőségeinkhez képest (relatív) akkor jobban éltünk, mert hitelből volt minden. A legvidámabb barakk, ugye. Abszolút értelemben pedig rosszabbul, ha az életminőségbe az "elfogyasztott" javak értékét számítjuk bele. Ha az általános boldogságot, elégedettséget nézzük, akkor nem tudok nyilatkozni, azt mindenki eldönti magának.

Egyet tudok. Régen korlátozottabbak voltak a lehetőségeim, nehéz volt kiemelkedni is és lesüllyedni is. Ma viszont csak én vagyok a felelős az életemért. Szerintem ez nagyon fontos, sőt, talán a legfontosabb. Ez a szabadság. Ebből a szempontból szerintem mindenképpen jobban élünk, mint sok évvel ezelőtt.

"akkor jobban éltünk, mert hitelből volt minden"

Mert ma nincs hitelből minden? Az egész gazdaság botladozik, megint azt nézi megint hogy mikor esik össze megint és mekkorát fog esni...

"Az akkori hitel baráti hitel volt, a mostani pedig piaci. Ezért azt könnyen fizetted, vagy nem volt gond, ha nem úgy fizeted, ahogy illene. A mait viszont bevasalják rajtad! Vagy szerinted ez nem különbség?"

most azt mondod hogy a baráti hitel az jobb? akkor ez az érv amellett szól, hogy jobban éltünk akkor, nem? Egyébként bevasalják, vagy nem: a hitel egyre nő.

"most azt mondod hogy a baráti hitel az jobb?"

Hát, ezt nem tudom, miből olvastad ki, de a jelek szerint mi olyannyira elbeszélünk egymás mellett, hogy nincs értelme a további párbeszédnek.