Jobban élünk ma, mint 50-60 éve vagy rosszabbul?

Nem élünk rosszabbul mint 50-60 éve (hacsak arra nem gondolunk,hogy romba volt az egész ország) csak a mai világban túl nagyok lettek az igények.

Én nem vagyok olyan öreg,(38) de nekem sem volt annyi mindenem mint a mai gyerekeknek/fiataloknak,én mégsem unatkoztam,és mindig kalandos nyarunk volt..A nagy igény miatt fásulttá,unalmassá vált az élet..

Mi még nem a számítógép előtt görnyedtünk,mert nem volt,így nem is volt igény rá..Mi a parkban,a szabadban játszottunk..Ha az igények nem lennének ilyen magasak ,nem lenne ennyi unatkozó tinédzser,ennyi reménytelen magány emberek.

Az a baj, hogy ezt mi, hétköznapi emberek "kreáljuk". Meglátjuk valakinél, hogy milyen szép pl. az a játék, akkor veszek én is az enyémnek. A reklámokról meg ne is beszéljünk. Reklámoznak valamit, akkor vagyunk olyan buták (elnézést mindenkitől), hogy meg is vesszük. Mert azt szajkózzák, hogy elengedhetetlen, és mi naívak megvesszük. Aztán a gyerekek az iskolában meg egymást "majmolják".

Én annak idején azt mondtam, nem veszek a fiaimnak semmi fölöslegeset, de azt látva, hogy vágyik arra, ami a másiknak is van, feladtam az ilyesfajta elveimet.

Nem értitek a lényeget: a kacatok, a játékok, a mobiltelefon, az autó ezek mind értéktelenek.

A tető a fejed fölé, a szabadság, a kaja, az egészség - ezek fontosak. És ezek drágák.

Régen 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás volt. Ma ugyanúgy 8 óra munka (aki olyan szerencsés, hogy van munkája), 8 óra pihenés, 2-3 óra elintéznivaló, bürokrácia, fárasztás, agymosás, esetleg tanulás azért hogy jobb munkád legyen, de ez a tanulás persze csak szívásból áll, mert amit a fejedbenyomnak az 80%ban használhatatlan, csak a papír kell

a maradék meg a szórakozás.

azt kéne megnézni, régen milyen eséllyel tudtál elhelyezkedni, milyen hamar tudtad megteremteni az anyagi biztonságot a családodnak, mennyire lehettél biztos abban hogy nem fogod elveszíteni a munkádat. Mert az hogy, hány kisautója van a gyerekednek, az nem érték. Persze a történelemben voltak jobb idők is meg rosszabb idők is.

rengeteg ismerősöm 25+ éves, és nincs munkája, vagy most épp van munkája, a szüleivel él, vagy a szülei tartják el. Családot vállalni senki nem mer, van akinek becsúszik a gyerek, de a szülők segítsége kell mert nincs munka, vagy a munkából saját magát tudná épphogy eltartani.

Meg az utcán se volt ennyi ember régen...

ma 23:02

Azért 50-60 évvel ezelőtt nem 8 óra munka volt.Nagyszüleim sokkal többet dolgoztak mint ma bárki.

A nagymamám ahogy mesélte 8-10 óra munka után hazament,és sütött kenyeret,sütiket a családnak,gyerekeinek..Mesélte,hogy mindig ő volt az utolsó aki nyugovóra tért,és ő volt az első aki kelt..

Bizony az igények lettek nagyok amit magunknak köszönhetünk.Azért régen sem ingyen osztogatták a lakásokat.Régen is ugyanolyan keményen megdolgoztak mindenért,csak éppenséggel a pénz jó helyre ment.Régen kevés ember mondhatta el,hogy nemhogy nyaralni volt,de hogy külföldre ment..Ma meg cikisnek veszik ha valaki nem megy nyaralni.az már csóró mások szemében..

Az igények ha nem lennének ilyen fontosak,sokkal elégedettek lennénk..

Igazából erre szinte lehetetlen "pontos" választ adni. Mivel akik ebben a rendszerben nőttek fel, ami egy emberöltővel ezelőtt volt nem tudnak semlegesen rágondolni, vagy imádták, vagy utálták - szerintem. Azonban azt sem kell elfelejteni, hogy régen például húsért és kenyérért a bolt előtt 200 méteres sor állt, a rendőr ha elkapott egy gyereket este, azt felpofozta és hazavitte, besúgóhálózat működött, stb. Mindemellett szól rengeteg érv is (munkahelye volt mindenkinek például...) Nagyon sokat gondolkodtam én is ezen, utánaolvastam és ha jól emlékszek, akkor a mostani adósságállományunk egy részét ekkoriban szedtük össze... Mivel hitelből élt úgy az ország, ahogyan és most ennek mi és a jövő generációja isszuk meg a levét. :(

Az öregektől jó volt hallani, hogy fillérekbe került a fagyi, a kenyér... De ugyanakkor azt is be kell kalkulálni, hogy ezek nem a mai értelemben vett "piaci" árak, hogy például nem fogy el ennyiért és van akció, hanem akkor megszabták, hogy ennyibe kerül és kész...

Ma például annyira egyediek és különlegesek akarunk lenni (fiatalok), hogy nem vesszük észre, hogy közben majdhogynem hasonlóak vagyunk. Tényleg nem ártana például bevallani magunknak, hogy vannak tipikus formák a fiatalok között, például emo-s, plázap.csa, gyúrós, stb. :) Igazából régen is törekedtek arra, hogy mindenki máshogy nézzen ki, néha elég vicces eredménnyel és szerintem most sem igazán jön ez össze, ami nem feltétlen gond. :)

Nem sok élettapasztalat van mögöttem, de azt meg tudom mondani, hogy az a rendszer, amiben jelenleg élsz, az mindig rosszabbnak tűnik... Gondolok arra (lehet, hogy hülye példa, de leírom), hogy középiskolában a kisebb szívatásoknál, hogy kiakadtunk, meg háborogtunk... Eljött az egyetem, mindenki megtapasztalja, hogy imlyen az a szívatás és igazából visszasírjuk azt az időszakot, amit kb. 1 éve szidtunk... Mindennél akkor tudod meg, hogy mennyire jó volt, hogyha elveszted... :)

Egyébként ha még annyit hozzáteszek, hogy igazából itt Magyarország tényleg alakított sokat (pl. megnyitotta a vasfüggönyt), de ezek mind a nagyhatalmak intézkedései és lépései hatására törtek. Gondolj abba bele, hogy miért nem egy évtizeddel előtte történ? Mert akkor olyan megtorlást kaptunk volna, amit nem teszünk ki az ablakba... A legtöbb történelemkönyv a "legvidámabb barakk"-ként hívja Magyarországot, nem véletlen...

Abba is gondolj bele, hogy a régi dolgok akkor időszerűek és hasznosak voltak (pl. panel lakóházak), de ma mennyi gond van velük (rovartalanítás, szigetelés, esztétikai gondok)... Az akkor hú de nagy megoldásnak számító dolgok ma már "retro" és esetenként idejétmúlt...

Igazából azon múlik, hogy kinek milyen a nézete és hozzáállása. Ha valaki megkérdezi a nagyszüleit, akkor ők szerettek abban a rendszerben élni, ahol nem kellett sokat dolgozni, majdnem egy helyen dolgoztál életed végéig, nem haltál bele a munkába, stb... Most ha valakinek nincs munkája, szívatják a munkahelyén és bizonytalan az is, hogy miből fizeti ki a csekket, igenis rosszabb a mai rendszer. Nekem anyukám mesélte, hogy amikor összeköltözött apával egy albérletbe, akkor semmilyen bútoruk nem volt, csak napozóágyuk :) és egy-két cucc és mégis jó volt... Ma ezt azért ha egy fiatal pár mondaná el, eléggé másabb lenne... :(

Meg mivel a világ is rendkívül felgyorsult (számítógépek, internet, tévécsatornák, mobiltelefon) már nem tudnák a mai emberek azt az életet élni. Gondolj abba is bele, hogy egy lépcsőházban jó volt, hogyha egy telefon volt, nem volt nagy kínálat a ruhák terén és szinte mindenki egyformában járt, nem azt nézték, hogy mire mennyi igény van, mennyire jó valami, hanem annyit termeltek valamiből, amennyit előírtak...

Írtam prot és contrat is, remélem nem untattam senkit! :)

20/F