Elsősorban nőket kérdeznék. Nem keresek rosszul (túl jól sem), de mégsem tudok kijönni a fizumból, hóvégén mindig kölcsönkérek, mert állandóan vásárolok (ruhát, cipőt, piperét. Ti hogy tudtok ellenállni a kísértésnek?

Ezek szerint nincsen még családod, mert akkor nem ilyen felesleges dolgokra költenéd a pénzedet.A kölcsönkérést viszont kifejezetten cikinek tartom, nekem a pofámról leégne a bőr, ha jó fizetés mellett oda folyamodnék.

Nekem van gyermekem, férjem, a férjem nem kevés pénzt pakol be havonta a közös számlánkra, és soha még csak meg sem nézi, hogy állunk mert tudja, hogy engem soha nem kap el a vásárlási láz.Megvehetném a sokadik csizmát, meg rúzst, meg aranyat, de minek?Én nem gazdagítok egy kereskedőt sem fölöslegesen.

Muszáj, hogy gátat szabj a költekezésnek, mert ez soha nem vezet jóra.

Több módszer is létezik, de hogy melyik az igazi, neked kell kitapasztalnod.

- készíts költségvetést (írd fel egy naplóba minden kiadásodat az utolsó rágógumiig) naprakészen. Így az első hónap után át tudod nézni, s ki tudod emelni színes szövegkiemelővel, hogy melyek voltak fölöslegesek, s következő hónapban figyelni tudsz arra, hogy ezeket a fölöslegeket lefaragd.

- Határozd el, hogy minden hónapban csak egy bizonyos összeget költhetsz el magadra ( pl: 5-10ezer Ft-ot)

- Ha lehetséges, kérd a fizetésed egy részét készpénzben, a másik részét pedig számlára. Amit a számlára utalnak, ahhoz csak végszükség esetén nyúlj.

- Ha nem lehetséges a részutalás, akkor a számládon köss le egy bizonyos összeget minden hónapban.

- Ne hordj magadnál több pénzt, mint amennyit arra a hétre szántál. Ha már kedden elköltöd az összeset, akkor majd magadba szállsz, hogy nézheted a kirakatokat a jövőhétig, amikor újra feltöltöd a pénztárcádat.

- Határozd el magadban, amikor vásárolni indulsz, hogy csak olyan ruhát, cipőt, piperét stb. veszel meg, ami valóban szükséges. Minden egyes kísértésnél kérdezd meg magadtól: valóban szükséges ez nekem? Mikor tudom használni? Mennyire használnám ki? /Ha nem venném föl a fölsőt csak különleges alkalmakkor, vagy egy évben csak 4-szer, akkor ott lehet hagyni/ Valóban tetszik-e? Jól áll-e nekem? Passzol -e rám? /ez utóbbi azért fontos, mert olyan ruhát, amit alakítani kell - a nadrágfelvarráson kívül - nem szabad felvenni. Ami kicsit nagy, vagy majd belefogyok, azt nem szabad megvenni/

- Határozd el, hogy inkább veszel drágább cipőket, mint minden hónapban egyet. Minden idény kezdetekor vegyél egyet. Így lesz is több váltás lábbelid, de mégsem kell külön gardróbot nyitni.

- a nassolni valóból is igyekezz kompromisszumot kötni magaddal és a pénztárcáddal. Hetente egy csomag chips vagy mogyoró még nem vágja sárba az embert, de a folyamatos nasi, csoki, keksz, kóla stb. annál inkább.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Remélem lesz olyan, amit tudsz majd hasznosítani. Nem könnyű, de nem lehetetlen. Sokaknak ez úgy tűnhet, hogy sok lemondással jár, s valóban azzal jár, de ehhez csak egy kis erőfeszítés kell, s az eredmény mindent kárpótol. Lehet, hogy ebből az összespórolt szenvedésből fogsz elmenni augusztus végén nyaralni, vagy veheted meg a rég áhított fényképezőgépet stb.

Tűzz ki célokat!

"Állj ki mindig a céljaidért, s nincs akadály!"

Nagyon egyszerű: mélységesen megalázónak tartom a kölcsönkérést. Én is sokszor túlfutok a kereten, de mindig van itthon 1-2 hétre való kaja (ezt hó elején megveszem), tartós tej, müzli, levesek, liszt, kenyéralapanyagok (a kenyeret magamnak sütöm), kolbász, sonka, kávé, tes, valamint befőttek, savanyúság.

Ha elfogy a pénzem, akkor nem kérek kölcsön, hanem amíg meg nem jön a következő havi fizu, addig "felélem a készleteim", és nem vásárolok.

Segít a dolgot kibírni például az, ha ilyenkor a közelébe se mész a boltoknak, hanem a programjaid áthelyezed, például nem a városban találkozol a barátnőiddel, hanem meghívod őket amgadhoz és főztök forralt bort -> 10 perc alatt megvan, lehet pletyizni, viszont nincs csábítás a boltban.

Ha már ez megy, akkor meg lehet az - ha van valamilyen célod, amihez sok pénz kell -, hogy hó elején félreteszel. Mondjuk én most 11 ezret havonta. Lekötöm, két évig nem tudok hozzányúlni. A maradékból meg ugyanígy élek.

És az a legdurvább benne, hogy valójában meg sem érzem azt a pluszmínusz 10 ezret.