Egy munkahely meddig tolerálja a betegszabadságot gyerek miatt?

Ez abszolút a vezetőségtől függ. Nekem is volt ilyen kolléganőm, egy idő után szóltak neki, hogy vagy megoldja máshogy (apa, nagyszülő, bébiszitter) vagy mehet. De ez vagy fél év és nagyon sok hiányzás volt.

A másik, aki a főnök kedvence még home office-t is kapott.

Ahogy az 1-es írja. Jellemzően a közszférában meg a sokakat foglalkoztató multiknál jobban tolerálják, kevés embert foglalkoztató kkv esetén kevésbé.

Illetve igen, vannak a főnök kedvencei meg a többim

A legtöbb "főnököt" nem érdekli amíg el van végezve a munka.

Szerintem az igazi vezető csapatként tekint a munkatársaira és gyorsan felismeri a problémát. Megkérdezi a csapatot hogy meddig vállalják a többletmunkát.

Én legalábbis így jártam el hasonló helyzetben mert úgy gondolom hogy egy ember miatt nem fogok tönkretenni egy jól működő csapatot.

Nagyon egyén és melóhely függő.

Valahol engedékenyebbek, valahol elnézik, valahol nem s vannak helyek, ahol nem cicóznak, kirakják az embert.

Az a kellemetlen, hogy mindegyik opciót és mindegyik oldalt megértem. Vállalkozói oldaltól a kollegákig s a gyermekes illetőig.

Ezért is érdemesebb olyan munkaköröket betöltenie, keresnie egy gyerkőcös szülőnek, ahol pl magával tudja vinni a munkát.

Esetleg, ha van ismerős, családtag, aki tud menni gyerkőcért, ha nem annyira olyan a melóhely, ahol elnézik stb.

Helyzetektől, egyénektől függ.

De az tény, hogy sokszor a nő nyakába szakad sok minden, de sokszor nem is mer a legtöbb segítséget kérni.

Anno barátnőm fejébe kellett verni, hogy nyugodtan szóljon, ha kell menni a gyerkőcért, szívesen megyek érte rendszeresen is. Hiszen én a munkámat akár éjjelre, hajnalra is kitolhatom, mert olyan munkahelyet alapoztam meg magamnak itthon.

S kezdetben nem akarta elfogadni, idővel pedig kibújt a szög a zsákból, hogy anyai féltékenysége miatt se engedte. Tartott attól, hogy anyjaként fog rám tekinteni a gyermeke.

Aztán amikor hármasba beszélgettünk maga a gyerkőc mondta, hogy számára is jó barátnő vagyok, úgy mint anyujának. (Meg jóval fiatalabbnak gondolt, mint kiderült. Feleannyinak gondolt és sokkoltam picit, hogy én már rég nem vagyok középsulis 🙃 de nagyon aranyos és vicces is)

Beszélgess az illetővel, finoman is lehet tálalni a dolgokat. Pl van-e segítsége s ha nemet mond, akkor a miértjét se árt tudni. Ha pl mindent maga akar csinálni, akkor javasolni, mi lenne ha kérnél segítséget dolgot felhozni stb.

Sok anyuka nehezen tud lazítani, rengetegen esnek hasonló hibákba.

Jóanyámnak is meg kellett tanulnia. Mára pedig hálás mamáéknak, papáéknak, néhány barátnak.