A skandináv országokban élők hogyan tudnak pénzt félretenni ilyen magas megélhetési költségek mellett?

Puritánabb, spórolósabb a hozzáállás sok szempontból, főleg Finnországban, de a többi északi országra is jellemző. Nem annyira jellemző a rongyrázás. Kisebbek a társadalmi különbségek, így ha valaki pénzhez jut, nem felesleges luxuscikkekre veri el, hogy felzárkózzon az eggyel magasabb társadalmi osztályhoz. Itthon sok csóró is Iphone-nal, MK táskával, hitelből vett autóval mászkál.

Illetve a tömegből való kitűnés nem erény ezekben az országokban, az az értékes, ha valaki átlagos.

Ezen kívül biztonságmániásak, amíg nincs biztonsági tartalék, addig egy átlag északi nem fog nyaralni menni, csúcsmobilt venni stb.

Aztán ott van a minimalizmus, egyszerű, de minőségi dolgokat szeretnek. A túlhalmozás, gyűjtögetés, a lakás teletömése minden szirszxrral “jóleszmégazvalamire” alapon sem jellemző.

És persze erre a felfogásra jönnek a viszonylag magasabb fizetések, a szakszervezetek által kiharcolt juttatások és előnyök, és ami ennél is fontosabb, a jó szociális háló. Mégis azt gondolom, elsősorban kulturális, mentalitásbeli kérdés.

(Három északi országban is éltem, a negyediknek pedig távmunkában dolgoztam.)

És azt kihagytam, hogy sokan nagyon környezettudatosak az utóbbi évtizedben, így a túlfogyasztás sem jellemző. Turiból öltöznek, vonattal mennek nyaralni a skandináv rokonaim, cserebere csoportokban vannak és sokaknak van kiskertje, parcellája közösségi kertben, ahol termelgeti magának ami megérik azon az éghajlaton.

Ezek mind csökkentik a megélhetési költségeket.